Tanulmány a nagy sebességű infravörös hőmérő működési elvéről
Hogyan határozzuk meg a lejtőt
A meredekség meghatározásának hatékony módszerei közé tartozik az objektum hőmérsékletének szondákkal (például RTD-vel), hőelemekkel vagy más alkalmas módszerekkel történő mérése. A valós hőmérséklet elérése után állítsa be az emissziós tényezőt addig, amíg az érzékelőfej hőmérséklete megegyezik a mért valós hőmérséklettel; ekkor kapjuk meg a helyes meredekségértéket.
Hogyan határozzuk meg az emissziót
① Mérje meg az objektum valódi hőmérsékletét szondákkal (például RTD-vel), hőelemekkel vagy más megfelelő módszerekkel. Addig állítsa be az emissziós tényezőt, amíg az érzékelőfej hőmérséklete megegyezik a valós hőmérséklettel, és a megfelelő emissziós tényezőt el nem éri.
② Ha a tárgy felületének egy része bevonható, fesse le a felületet matt koromra, amelynek emissziós tényezője körülbelül 0,98. Állítsa az emissziós tényezőt 0,98-ra, és mérje meg a festett terület hőmérsékletét. Ezután mérje meg a tárgyon a festett terület melletti területet, és állítsa be az emissziós tényezőt, amíg a hőmérsékleti érték meg nem felel a valós hőmérsékletnek. A megfelelő emissziós tényezőt ezután lehet megszerezni.
③ Optimalizálja a felületi hőmérséklet mérését az alábbi irányelvek szerint:
Használjon mérőműszereket a tárgy emissziós tényezőjének meghatározásához.
Kerülje el a tükröződéseket, amennyire csak lehetséges; védje a tárgyat a környező környezet magas hőmérsékletű hőforrásaitól.
Ha az objektum hőmérséklete magas, és több átfedő hullámhossz is elérhető, válasszon rövidebb hullámhosszt.
Félig átlátszó anyagok, például üveg esetén a mérés során ügyeljen arra, hogy a háttérhőmérséklet egyenletes és alacsonyabb legyen, mint a tárgy hőmérséklete.
Ha az emissziós tényező kisebb, mint 0,9, tartsa az érzékelőfejet a lehető legmerőlegesebben a célfelületre. Az érzékelőfej tengelye és a tárgyfelület normál vonala közötti szög nem haladhatja meg a 45 fokot.
