Az infravörös hőmérők alapelvei és osztályozása
Infravörös alapelv: Minden tárgy, amelynek hőmérséklete az abszolút nulla (-273 fok) felett van, hősugárzást bocsát ki. A tárgyhőmérséklet különbségei a sugárzási energia és a sugárzási hullámok hullámhosszának különbségéhez vezetnek, ami mindig magában foglalja az infravörös sugárzást is. Az 1000 fok alatti tárgyak esetében a hősugárzás legintenzívebb elektromágneses hulláma az infravörös hullám. Ezért egy tárgy inherens infravörös sugárzásának mérése lehetővé teszi a felületi hőmérséklet pontos meghatározását. Ez az infravörös hőmérőkkel végzett hőmérsékletmérés objektív alapja és alapelve.
A feketetest ideális radiátor. Valamennyi hullámhosszú sugárzási energiát visszaverődés vagy energiaátadás nélkül elnyeli, felületi emissziós tényezője pedig 1. A természetben azonban gyakorlatilag nem minden valódi tárgy fekete test. Az infravörös sugárzás eloszlási törvényének megértéséhez és megértéséhez megfelelő modellt kell alkalmazni az elméleti kutatásban. Ez a Planck által javasolt üregsugárzás kvantált oszcillátormodellje, amelyből a feketetest-sugárzás Planck-törvénye származik. Egy fekete test spektrális sugárzását írja le a hullámhossz függvényében, és kiindulópontként szolgál minden infravörös sugárzási elmélethez, amelyet feketetest sugárzási törvényként ismernek.
A sugárzás hullámhosszán és a tárgyhőmérsékleten kívül bármely valós tárgy sugárzási mennyisége olyan tényezőkkel is összefügg, mint az anyag típusa, a gyártási mód, a termikus folyamat, a felület állapota és a környezeti feltételek. Ezért ahhoz, hogy a feketetestek sugárzási törvénye minden valós objektumra alkalmazható legyen, be kell vezetni az anyagtulajdonságokkal és a felületi viszonyokkal kapcsolatos arányos együtthatót, nevezetesen az emissziós tényezőt. Ez az együttható azt jelzi, hogy egy valós objektum hősugárzása mennyire közelíti meg a feketetest sugárzását, 0 és 1 közötti értékkel. A sugárzási törvények szerint bármely tárgy infravörös sugárzási jellemzői megkaphatók, ha ismerjük anyagának emissziós tényezőjét.
Az emissziót befolyásoló fő tényezők közé tartozik az anyag típusa, a felületi érdesség, a fizikai-kémiai szerkezet és az anyagvastagság.
