Infravörös hőmérők alkalmazása a berendezéshiba-diagnosztikában
Az infravörös hőmérők hatékony eszközöknek bizonyultak az elektronikus berendezések hibáinak észlelésében és diagnosztizálásában, amelyek jelentősen csökkenthetik a költségeket. Az infravörös hőmérővel folyamatosan diagnosztizálhatja az elektromos csatlakozási problémákat. Ha forró pontokat keres az egyenáramú akkumulátorok kimeneti szűrő csatlakozásainál, ellenőrizheti a szünetmentes tápegységek (UPS) működési állapotát. Használható az akkumulátorcsomagok, az áramelosztó panelek vezetékeinek, a kapcsolóberendezések és a biztosítékcsatlakozások ellenőrzésére az energiapazarlás megelőzése érdekében. A laza csatlakozók és szerelvények hőt termelnek, így az infravörös hőmérők segítenek azonosítani a megszakítók szigetelési hibáit vagy felügyelni az elektromos kompresszorokat. A transzformátorok forró pontjainak rutinszerű vizsgálata képes észlelni a repedt tekercseket és a hibás vezetékek kivezetéseit.
A berendezések hibáinak infravörös diagnosztikájának alapkérdése a vizsgált berendezés hőmérséklet-eloszlásának vagy a hőmérséklet- és hőmérséklet-emelkedési értékeknek a hibás helyzetekben történő pontos meghatározása. Az ilyen hőmérsékleti adatok nemcsak alapul szolgálnak a berendezés hibáinak megítéléséhez, hanem objektív bizonyítékként is szolgálnak a hiba típusának, helyének és súlyosságának meghatározásához. Ezért a hőmérsékletek kiszámítása és ésszerű korrekciója a vizsgált berendezések hibás helyein kritikus lépések a felületi hőmérsékletmérés pontosságának javításában. A berendezés helyszíni infravörös vizsgálata során azonban a vizsgálati körülmények és a környezeti környezet eltérései eltérő mérési eredményeket eredményezhetnek ugyanarra a berendezésre vonatkozóan. Ezért az infravörös vizsgálat pontosságának növelése érdekében megfelelő ellenintézkedéseket kell tenni, kedvező vizsgálati feltételeket kell választani, vagy a helyszíni vizsgálat vagy adatelemzés során megfelelő korrekciót kell alkalmazni a terepi mérési eredményeken.
Elektromos berendezések hibáinál az áramhatások okozta termikus hibák (vezető áramköri hibák) a terhelési áram négyzetével arányos fűtőteljesítményűek. A feszültséghatások okozta termikus hibák (dielektromos hibák) az üzemi feszültség négyzetével arányos fűtőteljesítményűek. Ezért a berendezések üzemi feszültsége és terhelési árama közvetlenül befolyásolja az infravörös ellenőrzés és a hibadiagnosztika hatékonyságát. A megnövekedett szivárgóáram egyenetlen részleges feszültségeloszláshoz vezethet a nagyfeszültségű berendezéseken. Ha a berendezés terhelés nélkül vagy nagyon kis terhelés mellett működik, akkor a meghibásodások által termelt hő jelentéktelen lesz. Még a súlyos hibák sem nyilvánulhatnak meg jellegzetes termikus anomáliákként. Csak akkor, ha a berendezés névleges feszültségen, nagyobb terhelés mellett működik, akkor válik szembetűnőbbé a hő- és hőmérséklet-emelkedés, és a hibapontokon a jellemző termikus anomáliák. Ennek megfelelően, hogy az infravörös tesztelés során megbízható vizsgálati eredményeket kapjunk, a berendezésnek névleges feszültségen és teljes terheléssel kell működnie, amennyire csak lehetséges. Ha a folyamatos, teljes terhelésű üzem nem elérhető, működési tervet kell készíteni, amely lehetővé teszi a teljes terhelésű működést bizonyos ideig (pl. 4–6 óra) a vizsgálat előtt és alatt. Ez elegendő fűtési időt biztosít a hibahelyekhez, és stabil felületi hőmérséklet-emelkedést biztosít.
Mivel az elektromos berendezések infravörös diagnosztikájának hibaelbírálási kritériumai általában a névleges áram alatti hőmérséklet-emelkedésen alapulnak, ha az ellenőrzés során a tényleges üzemi áram kisebb, mint a névleges áram, a berendezés hibapontján mért hőmérséklet-emelkedést át kell számítani a névleges áramnak megfelelő hőmérséklet-emelkedésre.
