A kapcsolóüzemű tápegység kiválasztási alapja
Először is, a kapcsolóüzemű tápegység kiválasztásának alapja
Feszültség- és áramtartományok, ez a két legkönnyebben meghatározható mutató, amennyiben ezeket az áramkör energiafogyasztása alapján számítják ki. Figyelembe kell venni a magas és alacsony tápfeszültség szélsőségeinek tesztelését is.
A legtöbb rögzített tápegység lehetővé teszi a kimeneti feszültség ±10 százalékos eltérését. Ha ez nem felel meg az áramköri követelményeknek, választhat állítható kimenetű vagy szélesebb variációs tartományú tápegységet.
Ha a tápegységet a kombinált készülék táplálására használjuk, akkor a készülék által igényelt maximális áram 75-90 százalékát egy tápegység biztosítja, az elégtelen rész pedig párhuzamosan két vagy több tápra is csatlakoztatható.
2. A kapcsolóüzemű tápegység bővítése és biztonsága
1. Párhuzamosan vagy sorosan dolgozzon
Ha egy tápegység nem tudja teljesíteni a szükséges feszültség- vagy áramtartományt, akkor két vagy több tápegység (vagy ugyanazon tápegység különböző kimenetei) használható párhuzamosan vagy sorosan. Ebben az üzemmódban továbbra is fennáll a kapcsolat a feszültségstabilizáló és a vezérlő áramkörök között a teljesítménymodulok között, de az egyik tápegység fő vezérlőoldal, a másik tápegység pedig vezérelt oldal.
2. Túlterhelés elleni védelem
Mivel különböző áramkörökhöz tápegységet használnak, ezeknek az áramköröknek az áramáramlása ismeretlen lehet. A tápegység károsodásának elkerülése érdekében be kell állítani a védelmi áramkör hatótávolságát.
Szinte minden tápegység rendelkezik a következő jellemzőkkel: A kimeneti tartomány túllépése esetén a kimenet vagy a maximális kimeneti értéken marad, vagy a tápegység magától leáll. A program által beállítható kimeneti tartományon kívül egyes programozható tápegységek automatikusan beállíthatják a tápegység stabil kimenetének típusát is. Ez azt jelenti, hogy amikor a külső áramkör által igényelt feszültség vagy áramerősség meghaladja a beállított határértéket, a tápegység automatikusan átválthat állandó feszültségű forrásból állandó áramforrássá, vagy értékáramforrásból állandó feszültségű forrásba.
A tápegységhez védődiódák hozzáadásával megelőzhető a külső tápegység polaritásának helytelen csatlakoztatása által okozott károk. A hőérzékelőket arra is használják, hogy megakadályozzák a tápegység túlterhelt állapotban történő folyamatos működése vagy a nem megfelelő hűtés miatti kiégést.
3. Az esetleges károsodás forrása a kapcsolóüzemű tápegységen belül
1. Pulzálás és zaj
Az ideális egyenáramú tápegységnek tiszta egyenáramot kell biztosítania, de mindig vannak zavarok, mint például a pulzáló áram és a nagyfrekvenciás rezgések a kapcsolóüzemű tápegység kimeneti portján. Ez a kétféle interferencia, valamint maga a tápegység által generált tüskezaj a tápegység szakaszos és véletlenszerű sodródását okozza.
2. Stabilitás
Amikor a hálózati feszültség vagy a terhelési áram változik, az egyenáramú tápegység kimeneti feszültsége is ingadozni fog. A feszültségszabályozás mértékét a feszültségszabályozó áramkör paraméterei határozzák meg, a paraméterek pedig a szűrőkondenzátor kapacitására és az energialeadás sebességére vonatkoznak.
Ha a tápegységet viszonylag állandó forrás táplálja, akkor csak alapvető terhelésszabályozás szükséges. A stabilitás nagyságát általában az üresjárati vagy teljes terhelésű kimeneti feszültség százalékában, vagy a feszültség változási értékében határozzák meg.
3. Belső impedancia
A táp viszonylag nagy belső ellenállásának két hátránya van a terhelés szempontjából. Először is, nem kedvez a terhelésstabilizáló áramkör működésének. Ami még hátrányosabb, hogy a terhelési áram bármilyen változása ingadozást okoz az egyenáramú tápegység kimenetében. Ennek az ingadozásnak a vizsgálati eredményekre gyakorolt hatása pontosan ugyanaz, mint az impulzusnak és a zajnak a vizsgálati eredményekre.
4. Kapcsoló tápegység tranziens válasza vagy helyreállítása
A tápegység tranziens válaszának mérete és helyreállítási ideje azt jelzi, hogy a tápfeszültség stabilizáló áramkör mekkora képessége van a normál feszültség helyreállítására, amikor a kimeneti terhelés hirtelen megváltozik. Két paraméterrel lehet kalibrálni a tápegység tranziens válaszát és helyreállítását: az egyik a kimenet eltérési értéke, amikor a terhelés hirtelen megváltozik; a másik az az idő, ami alatt a kimenet visszaáll az eredeti értékre. Az egységesség kedvéért, ha a terhelés 10 százalékkal változik, a kimeneti eltérést a csúcsfeszültségtől való kimeneti eltérés milliértékei kalibrálják, a helyreállítási időt pedig azokkal a millivoltokkal kalibrálják, amelyeket a kimenet normálértékre való visszatéréséhez használnak. érték. Más gyártók a helyreállítási időt nagyobb terhelési áramváltozásokkal mérik. Például, ha a kimeneti áram 50 százalékról 100 százalékra változik, időbe telik, hogy visszatérjen a normál értékre.
