Hogyan használjunk mutató multimétert 400 mikrofarad kapacitás mérésére?
A szűrésre használt elektrolit kondenzátorok alkotják a néhány száz mikrofarad feletti nagykapacitású kondenzátorok többségét. Az ilyen típusú kapacitások jellemzően jelentős pontatlansággal és kismértékű szivárgással rendelkeznek. Kellően nagy kapacitású és kisebb szivárgású kondenzátorra van szükségünk. Az alábbiakban ismertetjük a kapacitás mutató multiméterrel történő mérésének eljárását és biztonsági szempontjait:
Először kisütjük a kondenzátor érintkezőit úgy, hogy rövidre zárjuk őket egy fémtárggyal. Ennek fő célja a kockázat megelőzése és a mérési hibák minimalizálása, mivel egyes feltöltött kondenzátorok lemerülve veszélyesek, és a multiméter károsodása mellett az embereket is károsíthatják. Még akkor is befolyásolja a mérési eredményeket, ha csak egy kis mennyiségű töltés van, amit az emberi szervezet nem érzékel.
A lemerült kondenzátor biztonsággal mérhető. Az óra felszerelésének kiválasztása a második mérési szakasz. A fokozatválasztás elmélete szerint a tárcsa közepe az, ahol a mutató a legmesszebbre tud lendülni mérés közben. Általában ésszerű az Rx10-et választani a 400 F kapacitáshoz, ha MF47-tel mérik.
A kondenzátor töltőáramot termel, ha egyenáramra van csatlakoztatva, és minél nagyobb a kapacitás, annál nagyobb az áram. Ez egyenlő a kapacitás feltöltésével a mérő akkumulátorával, hogy a kapacitást egy mutató multiméter fájljával mérjük. A mutató kilengése a kapacitás növekedésével nő.
De 400 F-nak mekkora a kilengése? Ebben az esetben az összehasonlításhoz új, hasonló kapacitású kondenzátort kell találni. Mérési alapnak egy 470 F kapacitású kondenzátort választhatunk. Bár az óramodellek között lehetnek kisebb eltérések, addig lehet összehasonlítani, amíg a mutató középre tud lendülni. Ez az elmélet azt állítja, hogy egyes multiméterek még a kapacitásskálát is megjelölik, így gyors mérést végezhet.
Ezenkívül nem szabad megfeledkezni arról, hogy az elektrolitkondenzátorok polaritással rendelkeznek, így a szivárgási áram pozitív vagy fordított irányú mérése eltérő eredményeket eredményez. Kisebb szivárgás tapasztalható, amikor a piros mérővezetéket a kondenzátor negatív elektródájához csatlakoztatja, és nagyobb a szivárgás, ha az ellenkezőjét teszi. A szivárgás csökken, ahogy a kurzor visszalendül a kiindulási helye felé. Kiválaszthatja az Rx1K fájlt is, amely részletesebben megvizsgálható, ha csak a szivárgást szeretné mérni. Nem lehet kisebb 1 M-nél, ha a piros mérővezeték a negatív pólushoz van csatlakoztatva. Minél kisebb a szivárgás (nagyobb az ellenállás), annál nagyobb a tolerálható feszültség.
Ezenkívül a kondenzátort minden méréskor kisütni kell, különben a pontosság súlyosan csökken.
Állítsa a multimétert 100Ω-ra (ellenállás), zárja rövidre a két tűt, és állítsa nullára. Csatlakoztassa a két tűt a kondenzátor két lábához. Ha a fekete tű a kondenzátor pozitív pólusán, a piros pedig a kondenzátor negatív pólusán van, ezt előre töltésmérésnek nevezzük; egyébként fordított mérésről van szó. Az előre mérő kezek kilengése nagyon nagy, nullához közeli; a fordított mérés kezeinek kilengése viszonylag kicsi. A kapacitás mérési módszere jó vagy rossz, függetlenül attól, hogy előre vagy fordított mérés történik, az óramutató sokat lendít és majdnem eléri a nulla pozíciót, majd lassan visszafelé lendül egészen a végtelen közelébe, jelezve, hogy a kapacitás ez jó. Ha az óra mutatói közvetlenül elérik a nulla pozíciót anélkül, hogy visszatérnének, az azt jelenti, hogy a kondenzátor elromlott és megsérült. Ha az óramutató bármelyik pozíciót eltalálja középen, és nem tér vissza, az azt jelenti, hogy a kondenzátor komoly szivárgást szenved, és nem használható. Ha az óra mutatói nem mozognak, az azt jelenti, hogy a kondenzátornak nincs kapacitása és nem használható. A fenti a kapacitás minőségének mérési módszere, és hasonló a többi kapacitás mérése is.
Ha a mutatónak mérőműszert kell használnia a nagy kondenzátor mérésére, akkor csak egyszerűen tudja megítélni, hogy a kondenzátor rövidzárlatos-e, a kapacitás érvénytelen-e, és a kapacitáscsökkenés nem mérhető. A vizsgálati módszer az, hogy a mérőműszer fogaskerekét az R ellenállási fogaskerék 1K helyzetére állítjuk, először rövidre zárjuk és kisütjük a kondenzátor pozitív és negatív elektródáját, majd a fekete tollat a kondenzátor negatívhoz, a piros tollat a kondenzátor pozitívhoz kell csatlakoztatni, a normál óra mutatója előre és a zárlat közelébe fordul, majd a mutató jelzi az ellenállást Fokozatosan nagyobb lesz, végül közel a végtelenhez, így a kondenzátor alapvetően rendben van és használható. Ha a teszt azt mutatja, hogy a mutató ellenállása nagyon alacsony és nem mozdul, az azt jelenti, hogy a kondenzátor belső rövidzárlatos. Ha a mutató nem válaszol, az azt jelenti, hogy a kondenzátor meghibásodott.
