Melyik fény- vagy elektronmikroszkóp erősebb?
A tudomány és a technológia gyors fejlődésével az elektronmikroszkópia alkalmazási lehetőségei a mikroszkópiában nagyon szélesek, bizonyítva egyedülálló előnyeit az optikai mikroszkóppal szemben. Az optikai mikroszkópok és az elektronmikroszkópok eltérő technológiái és alkalmazási területei miatt azonban az elektronmikroszkópok nem helyettesíthetik teljesen az optikai mikroszkópokat.
A biológiai alkalmazások szempontjából az optikai mikroszkópok felbontása messze elmarad az elektronmikroszkópokétól, mivel az optikai mikroszkópok felbontását diffrakciós határok korlátozzák, így felbontása nem lehet kisebb a beeső fény hullámhosszának felénél. Ez azt jelenti, hogy ha 400 nm-es beeső fényt használunk, a megfigyelt objektum nem lehet kisebb 200 nm-nél. Valós idejű és dinamikus megfigyelések végrehajtására való képessége miatt azonban a biológiában elfoglalt helye páratlan. Az optikai mikroszkópokat, például a fluoreszcens mikroszkópiát és a konfokális mikroszkópiát lehetetlen a biológia területén hagyni. Az elektronsugarak szkenneléshez és képalkotáshoz való felhasználásának köszönhetően az elektronmikroszkópok könnyen elérhetik a nanométeres felbontást, ami pótolhatatlan a nagy felbontású képalkotási alkalmazásokban.
A metallográfiai analízisben való alkalmazás szempontjából az elektronmikroszkópok nagyítása messze meghaladja az optikai mikroszkópokéét. A modern elektronmikroszkópok maximális nagyítása meghaladta a 3 milliószorost, míg az optikai mikroszkópok maximális nagyítása körülbelül 2000-szeres. Ezért az elektronmikroszkópok közvetlenül megfigyelhetik bizonyos nehézfémek atomjaiban és kristályaiban a szépen elrendezett atomrácsot.
Mit láthatnak az optikai mikroszkópok és az elektronmikroszkópok?
Optikai mikroszkóp alatt: a kloroplasztiszok és vakuolák, a sejtfalak és a membránok citoplazmatikus elválasztással, a kromoszómák és a mitokondriumok pedig színezékkel (Jiana Green) való festéssel láthatók.
Az elektronmikroszkóp alatt az összes al-mikrostruktúra látható, és a kötelező középiskolai tankönyvben megjelenő sejtszerkezet-minta diagram összes szerkezete látható. Ilyenek például a sejtmembránon lévő foszfolipid kettősrétegek és fehérjék, a citoplazmában különböző organellumok, a sejtmagban pedig nukleolusok, nukleáris membránok, nukleáris pórusok stb.
