Melyik gázdetektort használják általában az alagútépítésben?
Az alagútépítés viszonylag fontos mérnöki projekt. Az alagutak építése során sok gyúlékony gáz és néhány illékony szerves vegyület keletkezik. A gyúlékony gáz fő összetevője a metán (közismert nevén gáz), a fő veszélyt pedig a gázégés okozta robbanásbalesetek jelentik. Az illékony szerves vegyületek összetétele viszonylag összetett, és főként az emberi szervezetre káros.
Most, hogy ismerjük az alagutakban keletkező gázokat, ésszerű a megfelelő gázdetektor kiválasztása.
Az alagutakban lévő mérgező és káros gázok károsak lehetnek az emberi szervezetre. Az emberi testre gyakorolt különböző hatásmechanizmusok szerint három kategóriába sorolhatók: irritáló gázok, fulladást okozó gázok és akut mérgező szerves gázok.
1. Irritáló gázok: beleértve a klórt, kén-dioxidot, ammóniát, formaldehidet, ózont, nitrogén-oxidokat stb. Erősen serkentő hatással van az emberi test bőrére és nyálkahártyájára, és némelyikük erős maró hatású is ugyanakkor.
2. Fullasztó gázok: beleértve a szén-monoxidot, hidrogén-szulfidot, szén-dioxidot, nitrogént, etánt, metánt, hidrogén-cianidot, etilént stb. Ahogy a neve is sugallja, az ilyen típusú gázok hipoxiát okoznak a szöveti sejtekben, és a fent említett metán fullasztó gáz is.
3. Akut mérgező szerves gázok (VOC): pl. diklór-metán, n-hexán stb. Az alagút üzemeltetésénél nemcsak a szerves vegyületek robbanási határértékének kimutatására van szükség, hanem a mérgező gázok észlelésében is jó munkát kell végezni és védelmet. Mivel ezek a gázok gyakran nem érték el az alsó robbanási határt, toxicitásuk már jelentős károkat okozott az emberi szervezetben. Ezért az ilyen típusú szerves vegyületek (VOC) kimutatásához először a toxicitást, majd a robbanási határt kell kimutatni.
