Melyik öt tényező okoz leggyakrabban a kapcsolóüzemű tápegységek kimeneti hullámzását?
Ha a 20M oszcilloszkóp sávszélesség határszabvány, a feszültséget PK-PK-ra állítják (a effektív értéket is mérik), és eltávolítják az oszcilloszkóp vezérlőfejéről a kapcsot és a földelő vezetéket (mivel a klip, ill. a földelő vezeték hurkot képez, mint egy antenna Zajt vesz, szükségtelen zajt visz be, használjon földelőgyűrűt (lehetőség van arra is, hogy ne használjon földelőgyűrűt, de figyelembe kell venni az általa generált hibát), csatlakoztasson egy 10UF-et elektrolit kondenzátor és egy 0,1 UF kerámia kondenzátor párhuzamosan a szondán, és használjon oszcilloszkópot Az oszcilloszkóp szondáját közvetlenül kell tesztelni; ha az oszcilloszkóp szonda nem érintkezik közvetlenül a kimeneti ponttal, akkor sodrott érpárt vagy 50Ω-os koaxiális kábelt kell használni a méréshez.
A kapcsolóüzemű tápegység kimeneti hullámossága főként öt aspektusból származik: bemeneti alacsony frekvenciájú hullámosság; nagyfrekvenciás hullámzás; parazita paraméterek által okozott közös módú hullámzaj; erősáramú eszközök kapcsolása során keletkező ultra-nagy frekvenciájú rezonanciazaj; hullámzó zaj.
A Ripple egy egyenáramú jelre szuperponált váltakozó áramú interferenciajel, és nagyon fontos kritérium a tápegység tesztelésében. Különösen a speciális célokra szolgáló tápegységek, például a lézeres tápegységek esetében a hullámosság az egyik végzetes pont. Ezért a teljesítmény hullámosság tesztje rendkívül fontos.
A tápfeszültség hullámosság mérési módszere nagyjából két típusra oszlik: az egyik a feszültségjel mérési módszere; a másik az áramjel mérési módszere.
Általában a feszültségjel mérési módszere használható állandó feszültségű forrásokhoz vagy állandó áramforrásokhoz, amelyek nem igényelnek nagy hullámzási teljesítményt. Az állandó áramforráshoz, amely magas hullámossági követelményeket támaszt, a legjobb az áramjel mérési módszerét használni.
A feszültségjel mérési hullámossága az egyenáramú feszültségjelre szuperponált váltakozó áramú hullámos feszültségjel oszcilloszkóppal történő mérését jelenti. Állandó feszültségforrás esetén a teszt közvetlenül használhat feszültségszondát a terhelésre kimenő feszültségjel mérésére. Az állandó áramforrás vizsgálatához a mintavevő ellenállás mindkét végén a feszültség hullámformáját általában feszültségszondával mérik. A tesztelési folyamat során az oszcilloszkóp beállítása a kulcsa annak, hogy a valós jel mintavételezhető-e.
