Mikor használjunk tűs nedvességmérőket és tű nélküli nedvességmérőket
Sok esetben szükség lehet bizonyos anyagok nedvességtartalmának (%-os MC) vizsgálatára. És ha az anyagok nedvességtartalmának közvetlen teszteléséről van szó, két fő lehetőség van: tűs nedvességmérők és tű nélküli nedvességmérők.
A tűs nedvességmérők az elektromos ellenállás elvét használják a különböző anyagok nedvességtartalmának mérésére. Mivel a víz vezető, és az olyan anyagok, mint a fa, pamut, gipsz és széna ellenállások, minél könnyebben áramlik át az elektromosság egy anyagon, annál nedvesebb lesz. A pontosság érdekében fontos megbizonyosodni arról, hogy a tűmérőt az adott vizsgált anyaghoz kell kalibrálni – mivel a különböző anyagoknak eltérő az áramáramlással szembeni ellenállása.
A tű nélküli nedvességmérők ezzel szemben elektromágneses rádiófrekvenciákat használnak, hogy egy anyagmintát víz jelenlétére "leszkenneljenek". Az elektromágneses hullámok fluktuációját a mintában lévő víz mennyiségének mérésére használják. A tű nélküli nedvességmérő pontosságát a vizsgált anyag fajsúlya (SG) befolyásolja, ezért a mérőt az adott anyag SG értékére kell kalibrálni. A fajsúly egy anyag relatív sűrűségének mértéke egy másik anyaghoz (általában vízhez) képest.
Mind a tűs, mind a tű nélküli nedvességmérőknek megvannak a saját egyedi előnyei és hátrányai, amelyek többé-kevésbé hasznossá tehetik őket bizonyos nedvességmérési helyzetekben. Mikor használjak tűs nedvességmérőt és mikor tű nélküli nedvességmérőt? Íme a helyzetek széles spektruma, amikor az egyik higrométer jobb lehet, mint a másik.
