Milyen problémák fordulhatnak elő éghető gázérzékelők használatakor?
Az éghető gázdetektorokat főként a petrolkémiai iparban használják, ahol éghető gázok léteznek, például a gáz-, kőolaj- és vegyiparban. Alkalmazhatók annak kimutatására, hogy vannak-e veszélyes szivárgások bel- és kültéri helyeken, valamint fontos eszközei a személy- és gyártásbiztonságnak. Ha éghető gázt észlel egy adott helyen, az érzékelő a gázjelet feszültség- és áramjelekké alakítja, és továbbítja a riasztóműszerhez. Végül a műszer automatikusan kijelzi az éghető gáz alsó robbanási határának koncentrációértékét. Amikor a személyzet meghallja a hang- és fényjelzést, megtesz néhány biztonsági intézkedést a robbanásveszélyes balesetek elkerülése érdekében. Még mindig sok probléma adódik a különféle gázérzékelők kiválasztásakor, és a konkrét problémák főként a következők:
1. Az éghető gázok kimutatása fontosabb, mint a gázérzékelés;
2. Az akut megbetegedést okozható gázok kimutatása fontosabb, mint az azt okozó gázok felderítése.
Az éghető gázszivárgás okozta számos robbanásbaleset tanulságai miatt az emberek nagy jelentőséget tulajdonítanak az éghető gázok észlelésének. Elmondható, hogy bármely petrolkémiai vagy vegyi üzemben a veszélyes gázok érzékelőinek túlnyomó többsége LEL detektor. A kizárólag LEL-érzékelőkkel való felszerelés azonban még mindig nem elegendő a munkavállalók biztonságának és egészségének tényleges védelméhez. Tagadhatatlan, hogy a legtöbb illékony veszélyes gáz éghető gáz, de a katalitikus égés alapú éghető gázdetektorok (LEL) nem alkalmasak minden éghető gáz kimutatására. Kifejezetten metán kimutatására tervezték, de más anyagok kimutatási teljesítménye viszonylag gyenge. Tehát a metánon kívüli éghető gázok alsó határkoncentrációja, amelyet észlelni tudnak, sokkal magasabb, mint a megengedett koncentrációjuk.
Az éghető gázérzékelő helyes használatakor alaposan mérlegelnünk kell az adott alkalmazási helyzetet.
Először is, az adott körülmények, például a légáramlás iránya és a hely széliránya alapján határozza meg az éghető gáz szivárgási módját szivárgás esetén.
Másodszor, alaposan tanulmányozza át a szivárgási pont szivárgási állapotának konkrét formáját, majd a különböző helyzetek alapján készítsen különböző költségvetéseket és kezelési módszereket.
Harmadszor, a kiszivárgott gáz sűrűsége alapján fedezze fel a levegő áramlási trendjét, és készítsen egy háromdimenziós áramlási trend diagramot a szivárgásról, hogy megbízható tervet készítsen.
Negyedszer, kedvezőtlen szellőzési körülmények között, ha nyílt környezetben, ahol éghető gázok diffundálnak, nagy a valószínűsége annak, hogy az éghető gáztartalom robbanásveszélyes állapotba kerül, vagy eléri, és ezek fontos biztonsági megfigyelési pontok.
Ötödször, azonosítsa az érzékelő eszköz lehetséges szivárgási pontjait, és jósolja meg a szivárgás súlyosságát az éghető gázszivárgás iránya és nyomása alapján.
A gázérzékelők a hordozható gázérzékelők alapelemei, és különleges tulajdonságokkal rendelkeznek. Olyan, mint egy emberi orr, emlékezteti az embereket, hogy kerüljék az irritáló gázokat. Ezért legtöbbször szenzorokat használunk. A gázérzékelők nagy érzékenységgel rendelkeznek, és a gázérzékelők kicsinek tűnhetnek, de funkcióik erőteljesek. A minden az egyben gázérzékelő több gáz koncentrációját is képes egyidejűleg érzékelni. A gázérzékelők gázkoncentráció-kijelző képessége miatt a gázérzékelők rendszeres kalibrálása és tesztelése szükséges.
Mert ha a gázérzékelőt nem kalibrálják és tesztelik kellő időben, az befolyásolja a végső kimutatási értéket. A gázérzékelő egy érzékeny, nagy érzékenységű alkatrész, amely időben képes észlelni a gázokat. Ugyanakkor érzékeny a külső beavatkozásra is. Ezért, ha gázérzékelőt használ, fontos, hogy távol tartsa magát az interferenciától, hogy biztosítsa annak pontosságát.
