Mi a gázérzékelő minősített értéktartománya?
1, Szén-monoxid (CO)
A szén-monoxid detektor értéke általában a 0-50 ppm tartományban tekinthető normálisnak. Ha a koncentráció meghaladja ezt a tartományt, az szén-monoxid-szivárgásra vagy égéskor keletkező szén-monoxid jelenlétére utalhat a környezetben, ezért azonnali intézkedéseket kell tenni a balesetek megelőzése érdekében.
2, oxigén (O2)
Az oxigénérzékelő értéke normális a 19,5% és 23,5% közötti tartományban. Ez a tartomány biztosítja az emberi légzésfunkció normál működését. A 19,5% alatti oxigénkoncentráció hipoxiás környezetet okozhat, ami befolyásolja a munka hatékonyságát és az életbiztonságot; A 23,5% feletti oxigénben gazdag környezetek is potenciális kockázatokkal járnak, amelyeket a biztonság érdekében az érzékelőkkel szorosan figyelemmel kell kísérni.
3, hidrogén-szulfid (H2S)
A mérgező és káros gázok, például a hidrogén-szulfid minősített értéktartománya viszonylag szigorú, általában 0-5 ppm között van beállítva. Bármilyen helyzet, amely meghaladja ezt a határértéket, komoly veszélyt jelenthet a személyzet egészségére.
4, Éghető gáz
Éghető gázok esetében az észlelési értéküknek alacsonyabbnak kell lennie az alsó robbanási határértéknél (LEL) a termelési terület biztonsága érdekében. Az éghető gáz érzékelő mérési tartománya általában 0-100% LEL. A gyakorlati alkalmazásokban az éghető gázérzékelők a riasztási értékek beállításával érik el a műszerriasztás célját. A vonatkozó előírások szerint az éghető gázérzékelő első szintű riasztási beállítási értékének legfeljebb 25% LEL-nek, a második szintű riasztás beállítási értékének 50% LEL-nél kisebbnek vagy azzal egyenlőnek kell lennie.
5, Egyéb mérgező és káros gázok
A fent említett-gázokon kívül a gyakori mérgező és káros gázok közé tartozik az ammónia, a klór, a nitrogén-oxid stb. is. Ezeknek a gázérzékelőknek az értékeinek biztonságos tartományon belül kell lenniük, általában 1 ppm alatt.
Röviden, a gázérzékelők minősített numerikus választéka kulcsfontosságú mérce az életbiztonság és a környezeti stabilitás biztosításában. Ez nem csak egy tudományos kutatáson és gyakorlati tapasztalatokon alapuló műszaki szabvány, hanem egy biztonsági alapvonal is, amelyet szigorúan be kell tartani az ipari termelés, a környezeti megfigyelés és más forgatókönyvek során. Csak ezeknek a szabványoknak az elsajátításával és az érzékelők használatának szabványosításával lehet maradéktalanul kihasználni figyelmeztető funkciójukat, és szilárd védelmi vonalat lehet kialakítani a termelés és a környezet biztonsága érdekében.
