Mi a különbség a digitális oszcilloszkóp és az analóg oszcilloszkóp között?
Az analóg oszcilloszkópok analóg áramkörökkel (oszcilloszkóp, melynek alapja az elektronágyú) elektronágyút használnak a képernyőhöz az elektronok elindításához, az elektronok indítása az elektronnyaláb képződésének fókuszálásával és a képernyő eltalálásával. A képernyő belső felülete fluoreszkáló anyaggal van bevonva, így a pontot érő elektronsugár fényt bocsát ki.
A digitális oszcilloszkópok nagy teljesítményű oszcilloszkópok, amelyeket számos technológia, például adatgyűjtés, A/D konverzió és szoftverprogramozás segítségével gyártanak. A digitális oszcilloszkópok általában támogatják a többszintű menüt, számos lehetőséget és különféle elemzési funkciókat kínálnak a felhasználóknak. Vannak olyan oszcilloszkópok is, amelyek tárolást biztosítanak a hullámformák mentéséhez és feldolgozásához.
A digitális oszcilloszkópok digitális alapúak és digitális elveken működnek. Általában a folytonos jelet először mintavételezzük (diszkretizáljuk). Utána szűrés.
Míg az analóg oszcilloszkópok a folyamatos jeleket közvetlenül dolgozzák fel analóg áramkörök segítségével, majd jelenítik meg azokat. Az egész folyamat analóg áramkörökön alapul.
Az oszcilloszkóp egy nagyon sokoldalú elektronikus mérőműszer. A láthatatlan elektromos jeleket látható képekké tudja alakítani, így az emberek különféle elektromos jelenségek folyamatát tanulmányozhatják. Az oszcilloszkópok használata számos különböző jelamplitúdót figyelhet meg az idő hullámalak görbéjében, és számos különböző mennyiség tesztelésére is használható, például feszültség, áram, frekvencia, fáziskülönbség, amplitúdó-beállítás és így tovább.
Az oszcilloszkópok analóg oszcilloszkópokra és digitális oszcilloszkópokra oszthatók.
Analóg oszcilloszkóp:
Az analóg oszcilloszkópok úgy működnek, hogy közvetlenül mérik a jelfeszültséget, és függőlegesen ábrázolják a feszültséget az elektronsugarat balról jobbra átvezetve az oszcilloszkóp képernyőjén.
Digitális oszcilloszkópok:
A digitális oszcilloszkópok úgy működnek, hogy a mért feszültséget egy analóg átalakítón (ADC) keresztül digitális információvá alakítják. A digitális oszcilloszkóp a hullámforma mintaértékeinek sorozatát rögzíti és a mintaértékeket tárolja, a tárolási határ pedig annak meghatározása, hogy a felhalmozott mintaértékek képesek-e ábrázolni a hullámformát mindaddig, amíg a digitális oszcilloszkóp ezt követően rekonstruálja a hullámformát.
A digitális oszcilloszkópok digitális tárolási oszcilloszkópokra (DSO), digitális fluoreszcens oszcilloszkópokra (DPO) és mintavevő oszcilloszkópokra oszthatók.
Az analóg oszcilloszkópok az oszcilloszkóp teljes fejlesztését, a függőleges erősítést és a vízszintes letapogatást igénylik a sávszélesség javítása érdekében. A digitális oszcilloszkópok sávszélességének javításához csak a front-end A/D konverter teljesítményét kell javítani, az oszcilloszkóppal és a letapogató áramkörökkel szemben pedig nincsenek különleges követelmények. Ráadásul a digitális oszcilloszkópok teljes mértékben kihasználhatják a memória, a tárolás és a feldolgozás előnyeit, valamint a többszörös triggerelési és túltriggerelési lehetőségeket. Az 1980-as években a digitális oszcilloszkópok előtérbe kerültek, és számos eredmény született, az analóg oszcilloszkópok átfogó felváltásának tendenciájával az analóg oszcilloszkópok az előtérből a háttérbe vonulnak vissza.
