Mi az öt fő forrása a kapcsolóüzemű tápegység kimeneti hullámzásának?
A kapcsolóüzemű tápegység kimeneti hullámossága főként öt aspektusból származik: bemeneti alacsony frekvenciájú hullámosság; nagyfrekvenciás hullámzás; parazita paraméterek által okozott közös módú hullámzaj; erősáramú eszközök kapcsolása során keletkező ultra-nagy frekvenciájú rezonanciazaj; hullámzó zaj.
A Ripple egy egyenáramú jelre szuperponált váltakozó áramú interferenciajel, és nagyon fontos kritérium a tápegység tesztelésében. Különösen a speciális célokra szolgáló tápegységek, például a lézeres tápegységek esetében a hullámosság az egyik végzetes pont. Ezért a teljesítmény hullámosság tesztje rendkívül fontos.
A tápfeszültség hullámosság mérési módszere nagyjából két típusra oszlik: az egyik a feszültségjel mérési módszere; a másik az áramjel mérési módszere.
Általában a feszültségjel mérési módszere használható állandó feszültségű forrásokhoz vagy állandó áramforrásokhoz, amelyek nem igényelnek nagy hullámzási teljesítményt. Az állandó áramforráshoz, amely magas hullámossági követelményeket támaszt, a legjobb az áramjel mérési módszerét használni.
A feszültségjel mérési hullámossága az egyenáramú feszültségjelre szuperponált váltakozó áramú hullámos feszültségjel oszcilloszkóppal történő mérését jelenti. Állandó feszültségforrás esetén a teszt közvetlenül használhat feszültségszondát a terhelésre kimenő feszültségjel mérésére. Az állandó áramforrás vizsgálatához a mintavevő ellenállás mindkét végén a feszültség hullámformáját általában feszültségszondával mérik. A tesztelési folyamat során az oszcilloszkóp beállítása a kulcsa annak, hogy a valós jel mintavételezhető-e.
1. Csatornabeállítások:
Csatolás: a csatornacsatolási mód kiválasztása. A Ripple egy egyenáramú jelre szuperponált váltakozó áramú jel, így ha tesztelni akarjuk a hullámos jelet, akkor eltávolíthatjuk a DC jelet, és közvetlenül mérhetjük a szuperponált AC jelet.
Sávszélesség-korlát: Ki
Szonda: Először válassza ki a feszültségszonda módszerét. Ezután válassza ki a szonda csillapítási arányát. Ennek összhangban kell lennie a ténylegesen használt szonda csillapítási arányával, hogy az oszcilloszkópból kiolvasott szám legyen a valós adat. Például, ha a használt feszültségszonda ×10-re van állítva, akkor ebben az időben a szonda opcióját is ×10-re kell állítani.
2. Trigger beállításai:
Típus: Edge
Forrás: a ténylegesen kiválasztott csatorna, például a CH1 csatorna lesz a tesztelés, akkor itt a CH1-et kell kiválasztani.
Lejtése: felfelé.
Trigger mód: Ha valós időben figyeli a hullámos jelet, válassza az „Auto” lehetőséget a triggereléshez. Az oszcilloszkóp automatikusan követi az aktuális mért jel változásait és megjeleníti azt. Ekkor a mérés gomb beállításával valós időben is megjelenítheti a szükséges mért értéket. Ha azonban egy bizonyos mérés közben szeretné rögzíteni a jel hullámformáját, akkor a trigger módot „normál” triggerre kell állítani. Ezen a ponton a triggerszint méretét is be kell állítani. Általában, ha ismeri a mért jel csúcsértékét, állítsa a trigger szintet a mért jel csúcsértékének 1/3-ára. Ha nem ismert, a triggerszint kissé lejjebb állítható.
Csatolás: DC vagy AC..., általában AC csatolás.
3. Mintavételi hossz (másodperc/rács):
A mintavételi hossz beállítása határozza meg, hogy a szükséges adatok mintavételezhetők-e. Ha a beállított mintavételi hossz túl nagy, a tényleges jel nagyfrekvenciás összetevői kimaradnak; ha a beállított mintavételi hossz túl kicsi, a mért tényleges jelnek csak egy része látható, és a valós tényleges jel nem érhető el. Ezért a tényleges mérés során a gombot előre-hátra kell forgatni, és óvatosan figyelni, amíg a megjelenített hullámforma valódi és teljes hullámforma nem lesz.
4. Mintavételi módszer:
A tényleges igényeknek megfelelően beállítható. Például, ha meg kell mérni a hullámosság PP értékét, akkor a legjobb a csúcsmérési módszert választani. A mintavételek száma a tényleges igények szerint is beállítható, ami a mintavételi gyakorisághoz és mintavételi hosszhoz kapcsolódik.
5. Mérés:
A megfelelő csatorna csúcsmérésének kiválasztásával az oszcilloszkóp segíthet a szükséges adatok időben történő megjelenítésében. Ugyanakkor kiválaszthatja a megfelelő csatorna frekvenciáját, maximális értékét, négyzetes középértékét stb.
Az oszcilloszkóp ésszerű beállításával és szabványosított működésével elérhető a szükséges hullámos jel. A mérési folyamat során azonban ügyelni kell arra, hogy más jelek ne zavarják magát az oszcilloszkóp szondát, nehogy a mért jel ne legyen elég igaz.
A hullámosság értékének mérése az áramjel mérési módszerrel azt jelenti, hogy mérjük az egyenáramú jelre szuperponált váltakozó áramú hullámzási jelet. A viszonylag nagy hullámossági indexet igénylő állandó áramforráshoz, azaz egy viszonylag kis hullámzást igénylő állandó áramforráshoz az áramjel közvetlen mérési módszerével valósághűbb hullámzási jelet kaphatunk. A feszültségmérési módszertől eltérően itt is áramszondát használnak. Például folytassa a fent leírt oszcilloszkóppal, és adjon hozzá egy áramerősítőt és egy áramszondát. Ezen a ponton csak az áramszondával rögzítse a kimeneti áramjelet a terheléshez, és az árammérési módszerrel mérhető a kimeneti áram hullámossága. A feszültségmérési módszerhez hasonlóan az oszcilloszkóp és az áramerősítő beállítása a kulcsa a valós jelek mintavételezésének a teljes teszt során.
Valójában, ha ezzel a módszerrel mérünk, az oszcilloszkóp alapbeállításai és használata megegyezik a fentiekkel. A különbség az, hogy a szonda beállításai a csatornabeállításokban eltérőek. Itt ki kell választania az aktuális szonda üzemmódját. Ezután válassza ki a szonda arányát, amelynek meg kell egyeznie az erősítő által beállított arányszámmal, hogy az oszcilloszkóp leolvasása a valós adat legyen. Például, ha a használt erősítő aránya 5A/V, akkor az oszcilloszkóp ezen elemét is 5A/V-ra kell állítani. Ami az áramerősítő csatolási módját illeti, ha az oszcilloszkóp csatornacsatolása AC csatolásként lett kiválasztva, itt választhat AC vagy DC.
