Három jól ismert gázérzékelőt állítunk szembe egymással.
1. A vizsgált félvezető érzékelők jellemzői
A félvezető érzékelőkkel ellátott gázdetektorok ellenállás változtatásokkal jönnek létre. Az alkoholszenzort azon az elgondoláson alapozzák meg, hogy ha az ón-dioxid magas hőmérsékleten érintkezik alkoholgázzal, az ellenállása gyorsan csökken. Ez az érzékelő ideális a polgári gáz érzékelésére olcsó költsége és egyéb tulajdonságai miatt. A félvezető szenzoros gázdetektorokon a környezeti feltételek jelentős hatással vannak, instabil érzékelési eredményeket okozva. Ez a típusú gázérzékelő nem alkalmas olyan helyekre sem, ahol pontos mérésre van szükség, mivel a kimeneti paraméterek nem határozhatók meg.
2. Az égésérzékelő tulajdonságainak értékelése
A platina ellenállás felületén az égésérzékelő magas hőmérsékletnek ellenálló katalizátorréteget hoz létre. A gyúlékony gáz katalizálja és elégeti, ha a hőmérséklet megfelelő. A platina ellenállás hőmérséklete az égés következtében megemelkedik, ami miatt az ellenállás is tükrözi a gyúlékony gáz koncentrációját. A katalitikus égésérzékelő gázérzékelő csak éghető gázokat képes érzékelni; ha a gázt nem lehet elégetni, az érzékelő nem reagál. A katalitikus égésgáz-érzékelő hosszú élettartammal rendelkezik, és pontosan és gyorsan reagál.
3. Az elektrokémiai érzékelők típusainak elemzése
Gyúlékony, mérgező és káros gázainak jelentős része elektrokémiailag aktív, és elektrokémiailag oxidálható vagy redukálható. Az eredeti akkumulátor típusú gázérzékelő elve nagyjából megegyezik a szárazelemével. Jelenleg a mérgező és káros gázok kimutatása elsősorban állandó potenciálú elektrolitikus cellás gázérzékelőkre támaszkodik. Koncentrációs akkumulátor típusú gázérzékelő képes a gázkoncentrációhoz kapcsolódó elektromotoros erőt létrehozni, és észlelni a gázkoncentrációt, például az autók oxigénérzékelője.
