A mikroszkóp okulárjának felépítése
A szemlencse általában két felső és alsó lencséből áll. A felső lencsét szemlencsének, az alsó lencsét konvergáló lencsének vagy mezőlencsének nevezik. A felső és az alsó lencse között, illetve a terepi lencse alatt rekesz van (annak mérete határozza meg a látómező méretét). Mivel a minta pontosan a nyílás felületén van leképezve, egy kis szőrdarabot lehet a nyíláshoz ragasztani mutatóként, hogy jelezze egy bizonyos jellemző célpontját. Egy okulár-mikrométer is elhelyezhető rá, amely megméri a megfigyelt minta méretét.
Minél rövidebb a szemlencse hossza, annál nagyobb a nagyítás (mivel a szemlencse nagyítása fordítottan arányos a szemlencse gyújtótávolságával).
Az okulár funkciója
Célja, hogy tovább nagyítsa a tiszta valós képet, amelyet az objektív lencse olyan mértékben nagyított, hogy az emberi szem könnyen tisztán megkülönböztethesse.
A gyakran használt szemlencsék nagyítása 5-16-szeres.
A szemlencsék és az objektívlencsék kapcsolata
Az objektívlencse által egyértelműen megkülönböztetett finom struktúrák nem lesznek tisztán láthatók, ha a szemlencse nem nagyítja újra őket, és nem érik el azt a méretet, amelyet az emberi szem képes felvenni. Az objektívlencsével nem feloldható finom struktúrák azonban nem lesznek tisztán láthatók, annak ellenére, hogy a nagy teljesítményű szemlencse újra felnagyítja őket. Még mindig nem világos, így a szemlencsék csak nagyítóként működhetnek, és nem javítják a mikroszkóp felbontását. Néha, bár az objektívlencse képes feloldani két nagyon közeli tárgypontot, mégsem lehet tisztán látni, mert a két tárgypont képei közötti távolság kisebb, mint a szem felbontási távolsága. Ezért a szemlencse és az objektívlencse egyaránt kapcsolatban van egymással, és korlátozzák egymást.
