A digitális multiméter mérési módszere a kapacitás minőségének mérésére
A digitális multiméter kapacitásfájljának használatával könnyen mérhető a kondenzátor minősége. A konkrét mérési módszert az alábbiakban mutatjuk be.
Egy 47 μF-os elektrolitkondenzátort digitális multiméter kapacitásfájllal mérnek, és ez 45,17 μF-ként jelenik meg.
A módszer annak megítélésére, hogy a kondenzátor jó vagy rossz
Állítsa be a digitális multiméter tartománykapcsolóját a kapacitás tartomány megfelelő tartományába, majd dugja be a multiméter piros és fekete mérővezetékét a multiméter Cx aljzatába, illetve COM aljzatába (a képek készítésének kényelme érdekében a itt a mérővezetékek helyett aligátorkapcsos mérővezetékeket használunk), majd a piros és fekete mérővezetékek rendre hozzáérnek a kondenzátor két érintkezőjéhez (ha mérjük az elektrolitkondenzátort, a polaritás figyelmen kívül hagyható), majd ha az érték A multiméter által megjelenített érték közel van a kondenzátor névleges értékéhez (általában 5-10 százalékos hiba megengedett), ez azt jelenti, hogy a kondenzátor jó.
A multiméter kapacitása 47μF-os elektrolitkondenzátort mér, a tényleges kijelző kapacitása 45,17μF, a hiba a megadott tartományon belül van, ami azt jelzi, hogy a kondenzátor jó.
A multiméter kapacitása egy jó CBB kondenzátort mér, melynek névleges értéke {{0}}.1μF/630V, a tényleges kijelzőkapacitás pedig 0.1037μF.
A meghibásodás következtében megsérült kondenzátorok esetében a két érintkező közötti ellenállás nagyon kicsi. Ekkor a multiméter „1”-et mutat, amikor a multiméter kapacitásáttételével mér, ami túlcsordulást jelent. Ezért a kapacitás mérése során, ha a multiméter tartománykapcsolója nincs rosszul, de a mérő „1”-et mutat, az azt jelenti, hogy valószínűleg a kondenzátor meghibásodott, vagy túl nagy a szivárgás (jelen esetben meg lehet mérni ellenállásértékét a multiméter ellenállásfájljával, hogy megbizonyosodjon arról, hogy sérült-e).
A hosszabb ideig elhelyezett elektrolitkondenzátorok esetében egyes kondenzátorok belső elektrolitja fokozatosan kiszárad, így a kapacitás kisebb lesz. Ezért az elektrolit kondenzátorok mérésekor, ha a kijelzett kapacitás jelentősen kisebb, mint a névleges érték, a kondenzátor általában nem alkalmas a használatra. A fenti képen egy több éve elhelyezett 100μF-os elektrolitkondenzátor látható, melynek mért kapacitása mindössze 54,08μF.
Multiméter segítségével azonosíthatja a jó vagy rossz kondenzátorokat. Három módszer áll rendelkezésre referenciaként. A kondenzátort le kell meríteni a mérés előtt, amit az alábbiakban nem ismételünk meg.
1. Közvetlen mérés
Ha a mért kapacitás kisebb, mint a multiméter maximális tartománya, akkor a multiméterrel közvetlenül is megmérheti. Ha a kapacitás normális, akkor a megfelelő kapacitás megjelenik a multiméter kijelzőjén. A mért kapacitás összehasonlítható a megjelölt kapacitással. Ha ez Ha a kettő egyenlő vagy viszonylag közel van, akkor megállapítható, hogy a kondenzátor jó.
2. Dióda fájl mérés
Ha az azonosítandó kapacitás túllépte a multiméter tartományát, akkor a multiméter diódafájlját kell használni, és a mérővezetékeket a kondenzátor mindkét végére csatlakoztatni. Ha látja, hogy a szám növekszik a számlapon, és nagyobb a kapacitás. Minél nyilvánvalóbb, akkor arra lehet következtetni, hogy a mért kapacitás is jó.
3. Ellenállás fájl mérés
Ez a módszer nagyon hasonlít a második módszerhez. Akkor választható, ha a kapacitás meghaladja a multiméter tartományát. Először fordítsa a tűt ellenállási helyzetbe, majd csatlakoztassa a tűt a kondenzátor mindkét végéhez. Ha a multiméter számlapján folyamatosan növekszik a szám, minél nagyobb a kapacitás, annál lassabb a növekedés, akkor megítélhető, hogy a kondenzátor jó, ha a számlapon mindig az 1-es van, akkor a kondenzátor törött.
