Az ultra-mélységéles mikroszkópiával kapcsolatos ismeretek kulcsfontosságú pontjai egy mozdulattal elsajátíthatók
Mivel a háromdimenziós szupermélységélesség-mikroszkóp működési távolsága nagyon kicsi, ezért az olajlencse használatakor mindenkinek óvatosnak kell lennie, hogy működés közben ne sérüljön meg az objektívlencsén és a mintaüvegen.
A használat folyamata általában azt a folyamatot követi, hogy egy kis teljesítményű objektívről indulunk ki, majd egy nagy teljesítményű lencsét, majd egy olajlencsét. Ha nagy teljesítményű objektívet használ, nem kell azt kis teljesítményű objektívvé alakítani, és újrakezdeni. Csak közvetlenül olajlencsévé alakíthatja.
Ha az Ön által használt mikroszkóp ejtésgátló funkcióval rendelkezik, használat közben adjon hozzá egy csepp cédrusolajat a megfigyelt tárgylemezhez, mozgassa az olajmikroszkópot lefelé az olajcseppbe, amíg abbahagyja a zuhanást, majd használja a finomhangolást a finom beállításokat végezzen, amíg tiszta tárgyképet nem kap; és ha a használt mikroszkóp nem rendelkezik automatikus leállítás funkcióval, akkor a tárgylemezre cseppentett cédrusolaj után az objektív lencséjének lefelé mozgatásakor érdemes oldalról nézni és leengedni az objektívet. Mozgassa, amíg kissé érintkezik a diával, majd finomhangolja felfelé, amíg a fókusz megfelelővé nem válik.
A háromdimenziós ultra-mélységéles mikroszkóp működési elve:
1. Törés és törésmutató:
A fény két pont között egyenes vonalban terjed egyenletes izotróp közegben. Különböző sűrűségű közeggel rendelkező átlátszó tárgyakon való áthaladáskor fénytörés lép fel. Ennek oka a fény eltérő terjedési sebessége a különböző közegekben. Amikor egy átlátszó tárgy felületére nem merőleges fénysugarak a levegőből egy átlátszó tárgyra (például üvegre) esnek, a fénysugár irányt változtat a határfelületén, és törésszöget képez a normálal.
2. Az objektív teljesítménye:
A lencse az alapvető optikai elem, amely egy háromdimenziós szupermélységélesség-mikroszkóp optikai rendszerét alkotja. Az objektívlencse, a szemlencse, a kondenzátor és más alkatrészek egy vagy több lencséből állnak. Különböző formájuk szerint két kategóriába sorolhatók: konvex lencsék (pozitív lencsék) és konkáv lencsék (negatív lencsék).
Amikor az optikai tengellyel párhuzamos fénysugár áthalad egy konvex lencsén és egy pontban metszi egymást, ezt a pontot "fókusznak", a metszésponton áthaladó és az optikai tengelyre merőleges síkot pedig "gyújtóponti sík". Két fókuszpont van. Az objektum-térben lévő fókuszt "objektum-tér fókusznak", az ott lévő fókuszsíkot pedig "objektum-tér fókuszsíknak" nevezik. Éppen ellenkezőleg, a képtér-térben lévő fókuszt "kép-tér fókusznak" nevezik. A pontban lévő fókuszsíkot "kép négyzetes fókuszsíknak" nevezik.
Miután a fény áthalad a homorú lencsén, függőleges virtuális képet alkot, míg a domború lencse függőleges, valós képet. Valódi képek jelenhetnek meg a képernyőn, de virtuális képek nem.
