A zajelemző összetétele és működési elve
A zajanalizátor, más néven zajmérő (zajmérő, hangszintmérő) a zajmérés legalapvetőbb eszköze. A hangszintmérő általában egy kondenzátor mikrofonból, egy előerősítőből, egy zajmérő képcsillapítóból, egy erősítőből, egy frekvenciamérő hálózatból és egy effektív értékjelző mérőből áll.
A hangszintmérő működési elve: a mikrofon a hangot elektromos jellé alakítja, majd az előerősítő átalakítja az impedanciát úgy, hogy a mikrofon és a csillapító illeszkedjen. Az erősítő a kimenő jelet hozzáadja a hálózathoz, majd a jelet a csillapítón és az erősítőn keresztül egy bizonyos amplitúdóig felerősíti, és elküldi az effektív érték detektornak.
Zajmérő - Érzékenység kalibrálása és befolyásoló tényezők
Zajmérő - Érzékenység kalibrálása
A mérés pontossága érdekében használat előtt és után kalibrálni kell.
Illessze a hangszint-kalibrátort a mikrofonra, kapcsolja be a kalibrációs tápot, olvassa le az értéket, állítsa be a zajmérő érzékenységi potenciométerét, és fejezze be a kalibrálást.
Zajmérő – Befolyásoló tényezők
A zajmérőt elsősorban a zaj mérésére használják, és a zajmérés osztályozása elsősorban a következő típusokat tartalmazza:
1. A mérési objektumból a környezeti zaj (hangtér) jellemző mérésére és a hangforrás jellemzőinek mérésére osztható.
2. A hangforrás vagy hangtér időbeli jellemzői alapján állandósult állapotú zajmérésre és instabil állapotú zajmérésre osztható. A nem álló zaj periodikus zajra, szabálytalan zajra és impulzushangra osztható.
3. A hangforrás vagy hangtér frekvenciajellemzői alapján szélessávú zajra, keskenysávú zajra és kiemelkedő tiszta hangkomponenseket tartalmazó zajra osztható.
4. A mérési követelmények pontosságából precíziós mérésre, mérnöki mérésre és zajmérésre osztható.
