A megvilágításmérők vizsgálati elvei és módszerei
1. A megvilágítás vizsgálatának elve
A megvilágítás a megvilágított síkon kapott fényáram területsűrűsége. A megvilágításmérő egy megvilágított felület megvilágításának mérésére szolgáló műszer. Ez az egyik leggyakrabban használt műszer a megvilágítás mérésében.
2. A megvilágításmérő szerkezeti elve
A megvilágításmérő két részből áll: egy fotometrikus fejből (más néven fényvevő szondából, amely magában foglal egy vevőt, egy V (λ) párszűrőt és egy koszinusz korrektort) és egy leolvasó kijelzőből.
Mérési lépések és módszerek
Munkahelyiségben minden munkahelyen (pl. asztalon, munkaasztalon) meg kell mérni a megvilágítást, majd átlagolni. Üres helyiségek vagy nem dolgozó helyiségek esetén, ahol a munkavégzés helye nincs meghatározva, ha általános világítást egyedül használnak, általában válassza ezt
Mérje meg a megvilágítást egy 0,8 m magas vízszintes síkon. Osszuk fel a mérési területet egyenlő méretű négyzetekre (vagy közel négyzetekre), mérjük meg az Ei megvilágítást minden négyzet közepén, és annak átlagos megvilágítása megegyezik az egyes pontok átlagos megvilágításával, azaz
Ahol Eav - a mérési terület átlagos megvilágítása, lx;
Ei --megvilágítás az egyes mérési rácsok közepén, lx;
N--Mérési pontok száma.
A megvilágítás egyenletessége a minimális megvilágítás és az átlagos megvilágítás arányára vonatkozik egy meghatározott felületen, azaz:
A képletben az Emin{0}} a mért felület minimális megvilágítására utal, lx.
Ebben a kísérletben a helyiségben elhelyezett mérési pontfelület lehet a kijelölt felület, és a minimális megvilágítás tekinthető a mért pontban lévő minimális megvilágítási értéknek.
Mérjük meg a szobában lévő minden négyzet oldalhosszát lm-re. Egy nagy szoba lehet
Ahol Eav - a mérési terület átlagos megvilágítása, lx;
Ei --megvilágítás az egyes mérési rácsok közepén, lx;
N--Mérési pontok száma.
A megvilágítás egyenletessége a minimális megvilágítás és az átlagos megvilágítás arányára vonatkozik egy meghatározott felületen, azaz:
A képletben az Emin{0}} a mért felület minimális megvilágítására utal, lx.
Ebben a kísérletben a helyiségben elhelyezett mérési pontfelület lehet a kijelölt felület, és a minimális megvilágítás tekinthető a mért pontban lévő minimális megvilágítási értéknek.
Mérjük meg a helyiség minden négyzetének oldalhosszát lm-nek. Nagy szobák esetén a hossza 2-4 m. A mérési pontokat a hosszú és keskeny forgalmi területek, például sétányok és lépcsők hossztengelye mentén kell elhelyezni 1-2 m távolsággal.
;A mérési sík a talajszint vagy egy vízszintes sík 150 mm-rel a talaj felett.
Minél több a mérési pont, annál pontosabb a kapott átlagos megvilágítási érték, de ez több időt és erőfeszítést igényel. Ha az Eav megengedett mérési hibája ±10%, a munkaterhelés csökkenthető a minimális mérési pontok kamra alakindex szerinti kiválasztásával. A kettő kapcsolatát az 1. táblázat tartalmazza. Ha a lámpák száma pontosan megegyezik a táblázatban megadott mérési pontok számával, akkor további mérési pontokat kell hozzáadni.
Helyiségforma-index Kr minimális mérési pontok száma Szobaforma-index Kr minimális mérési pontok száma
<1 4 2～3 16
1-2 9 Nagyobb vagy egyenlő, mint 3 25
A képletben L és W a helyiség hossza és szélessége, hr pedig a lámpa és a mérési sík magassága.
Ha az általános világítás kiegészítésére helyi világítást alkalmaznak, a munkapont megvilágítását a személy normál munkahelyzetének megfelelően kell mérni, és a megvilágításmérő fotocelláját el kell helyezni a munkafelületre vagy a kezelőfelületre, ahol vizuális munkát végeznek. .
