Infravörös hőmérők megfelelő használata berendezéshiba-diagnosztikához
Az infravörös hőmérők által javasolt berendezéshibák infravörös diagnosztikájának alapkérdése a vizsgált berendezés hőmérséklet-eloszlásának vagy a hibás pontok hőmérséklet- és hőmérsékletemelkedési értékeinek pontos meghatározása. Ez a hőmérsékleti információ nem csupán annak megállapítására szolgál, hogy a berendezés hibás-e, hanem objektív alapot is ad a hiba jellegének, helyének és súlyosságának meghatározásához. Ezért a vizsgált berendezés hibás részeinek hőmérsékletének kiszámítása és ésszerű korrekciója kulcsfontosságú lépés az érzékelő berendezés felületi hőmérsékletének pontosságának javításában. A helyszíni berendezések infravörös érzékelése során azonban az észlelési feltételek és a környezeti tényezők változása eltérő eredményeket eredményezhet ugyanarra a berendezésre a különböző észlelési feltételek miatt. Ezért az infravörös érzékelés pontosságának javítása érdekében megfelelő ellenintézkedéseket és intézkedéseket kell tenni a helyszíni észlelési folyamat során, illetve az észlelési eredmények elemzése és feldolgozása során, vagy jó észlelési feltételeket kell választani, illetve a helyszíni észlelési eredményeket ésszerű korrekciókat kell végezni.
Az elektromos berendezések működési állapotának hatása:
Az elektromos berendezések meghibásodását általában az áramhatásból eredő fűtési hibák (vezetőköri hibák - a terhelési áramérték négyzetével arányos fűtési teljesítmény), valamint a feszültséghatások okozta fűtési hibák (szigetelőközeg hibák - az üzemi feszültség négyzetével arányos fűtési teljesítmény) okozzák. Ezért a berendezés üzemi feszültsége és terhelési árama közvetlenül befolyásolja az infravörös érzékelés és hibadiagnosztika hatékonyságát. A szivárgóáram növekedése egyenetlen feszültséget okozhat egyes nagyfeszültségű berendezésekben. Ha nincs terhelés, vagy a terhelés nagyon alacsony, az a berendezés hibás működését és jelentéktelen felmelegedését okozza. Még ha vannak is komolyabb hibák, azok nem mutathatók ki jellegzetes termikus anomáliák formájában. Csak akkor, ha a berendezés névleges feszültségen üzemel és nagyobb a terhelés, a felmelegedés és a hőmérséklet-emelkedés erősebbé válik, és a hibapont jellegzetes termikus anomáliái jobban láthatóak.
Ily módon az infravörös érzékelés során megbízható észlelési eredmények eléréséhez biztosítani kell, hogy a berendezés a lehető legnagyobb mértékben névleges feszültségen és teljes terheléssel működjön. Ha a folyamatos teljes terhelésű üzem nem is valósítható meg, akkor is olyan üzemtervet kell kidolgozni, hogy a berendezés az észlelési folyamat előtt és alatt egy ideig teljes terhelésen működhessen, elegendő felfűtési időt biztosítva a berendezés hibás részének, és stabil hőmérsékletemelkedést biztosítva a felületén. Ha az infravörös diagnosztikát elektromos berendezések hibáira használják, a hibabecslési szabvány gyakran a berendezés névleges áram melletti hőmérséklet-emelkedésén alapul. Ezért, ha az észlelés során a tényleges üzemi áram kisebb, mint a névleges áram, akkor a berendezés hibapontjában a helyszínen mért hőmérséklet-emelkedést át kell számítani a névleges áram melletti hőmérséklet-emelkedésre.
A berendezés felületi infravörös mérőműszerei az elektromos berendezések felületén mért infravörös sugárzás teljesítményének mérésével szereznek hőmérsékleti információkat. Abban az esetben pedig, ha az infravörös diagnosztikai műszer ugyanazt az infravörös sugárzási teljesítményt kapja a célponttól, a céltárgy eltérő felületi emissziós képessége miatt eltérő detektálási eredmények születnek. Ez azt jelenti, hogy azonos sugárzási teljesítmény mellett minél kisebb az emissziós tényező, annál magasabb a kijelzett hőmérséklet. Egy tárgy felületének emissziós tényezőjét elsősorban az anyag tulajdonságai és a felület állapota határozza meg, mint például a felület oxidációja, a bevonóanyag, az érdesség és a szennyezettségi állapot.
