A bevonatvastagság-mérő szondák használatakor gyakran felmerülnek problémák
A bevonatvastagság-mérő szonda javítása során gyakran kiderül, hogy a mágneses mag erősen elhasználódott, és néhányról elmondható, hogy súlyosan sérült. Például az N1 fej drágakő magja gyakran megsérül és feltörik, az F1 fej mágneses magjának ívmagja pedig lapított vagy deformálódott.
Először is normális, hogy a szondát használat közben viselik. De ha a felhasználó a jellemzői szerint figyel, élettartama meghosszabbodik.
Gyakori probléma, hogy méréskor, mivel a tesztet általában lefelé végzik, a felhasználó gyakran erősebben nyomja lefelé, ami idővel könnyen okozhatja a szondamag meghibásodását. A használat helyes módja az, hogy a szondát óvatosan a mért felülethez nyomja, amikor az egy centiméterre van a mérendő munkadarabtól. Mivel a szonda tervezéskor beépített indukciós nyomórugóval rendelkezik, csak finoman kell megnyomni. További szempont, hogy a szonda ismételt mozgása során könnyen ütődhet, ütközhet más tárgyakkal, és könnyen megsérülhet a szonda. Ezért, ha a munkakörülmények megengedik, a szonda rögzíthető, és a mérendő munkadarab érintkezésbe hozható a szondával, ezáltal csökkenthető a szonda ütközése.
Egy másik esetben, amikor mérés közben mér egy pontot, fel kell emelnie a szondát, és nem szabad síkra húznia, hogy csökkentse a magkopást.
Végül a szondát távol kell tartani az erős mágneses mezőktől, hogy elkerüljük a szonda természetes frekvenciájának megváltoztatását és működésképtelenségét. A helyes működés és használat meghosszabbítja a műszer élettartamát.
Az anyag felületének védelmére és díszítésére kialakított fedőréteget, mint például bevonat, bevonat, bevonat, laminálás, kémiailag formált film stb., a vonatkozó nemzeti és nemzetközi szabványokban bevonatnak nevezik.
A bevonatvastagság mérése a minőségellenőrzés fontos részévé vált a feldolgozóiparban és a felülettervezésben, és elengedhetetlen eszköze annak, hogy a termékek megfeleljenek a kiváló minőségi előírásoknak. A termékek nemzetközivé tétele érdekében hazám exporttermékei és külföldi vonatkozású projektjei egyértelmű követelményeket támasztanak a bevonat vastagságára vonatkozóan.
A bevonat vastagságának mérésének főbb módszerei a következők: ékvágási módszer, fényelfogási módszer, elektrolízis módszer, vastagságkülönbség mérési módszer, súlymérési módszer, röntgenfluoreszcencia módszer, -sugár visszaszórási módszer, kapacitás módszer, mágneses mérési módszer és örvényáram mérés Törvény stb. E módszerek közül az első öt a roncsolásos tesztelés. A mérési módszerek nehézkesek és lassúak, leginkább mintavételes vizsgálatra alkalmasak.
A röntgen és -sugár módszerek érintésmentes és roncsolásmentes mérések, de az eszközök bonyolultak és drágák, a mérési tartomány kicsi. A radioaktív források jelenléte miatt a felhasználóknak be kell tartaniuk a sugárvédelmi előírásokat. A röntgen módszerrel rendkívül vékony bevonatok, kettős bevonatok és ötvözött bevonatok mérhetők. A sugár-módszer alkalmas bevonatok és 3-nál nagyobb szubsztrát atomszámú bevonatok mérésére. A kapacitásmódszert csak vékony vezetékeken lévő szigetelőbevonatok vastagságának mérésére alkalmazzák.
