Az infravörös hőmérő kiválasztásának főbb szabályai
A hőmérő alkalmazását elsősorban a mérési tartománya határozza meg. Mind a mérési feszültségnek, mind a mérési tartomány kezdőértékének meg kell felelnie a mérési feladat követelményeinek. Minél nagyobb a kiválasztott mérési feszültség, annál kisebb a felbontás és ezáltal a pontosság is. Különösen alacsony indítási hőmérsékleten túl nagy mérési feszültség használata exponenciálisan csökkenti a pontosságot. Ezért ajánlatos a lehető legkisebb mérési feszültséget választani.
A mérési tartomány kezdőértéke határozza meg a spektrális érzékenységet és ezáltal a detektor típusát. A hibás emissziós beállítások által okozott mérési hibák lényegesen kisebbek a rövidhullámú érzékelőknél, mint a hosszúhullámú érzékelőknél. Például 800 fokon a hőfólia-érzékelő (8-14 μm) mérési hibája a helytelen emissziós tényező beállítása miatt körülbelül ötször nagyobb, mint egy germánium fotodióda érzékelőé (1,1-1,6 μm). A germánium fotodióda érzékelők általában körülbelül 250 foktól kezdődő mérési tartományt tesznek lehetővé.
Például a kerámiaiparban vagy az erőművek égetési folyamataiban a mérési tartomány általában 0-1300 fok. A nagy hibák elkerülése érdekében érdemes rövidhullámú detektorral felszerelt hőmérőket használni, még akkor is, ha effektív mérési tartományuk 250 foktól 1300 fokig terjed.
A megfelelő hőmérő kiválasztásának másik kritériuma a távolság-folt arány (D:S arány), amely a mérési távolság és a mérőpont átmérőjének arányára vonatkozik. Ha kicsi a célpont, nagy a mérési távolság, vagy nagy felületen van egy úgynevezett "hot spot", akkor nagy távolság-pont arány szükséges. Ezzel szemben a nagy mérési területeken az alacsony távolság-pont arány megfelelő, mivel az érzékelő stabil kimeneti jelet ad a mérési ponthoz képest.
Azt is meg kell határozni, hogy a hőmérő fel van-e szerelve irányzékkal, mivel egy ilyen eszköz 50%-kal növelheti a költségeket, ezért a költség kulcsfontosságú szempont. Nagy területű célpontok esetén általában felesleges a beépített irányzék. Ehelyett egy külső irányzék használható a beállításhoz a telepítés során, ami költségelőnyt kínál, mivel több mérési pont osztozhat egyetlen irányzékon.
Kis célpontok vagy nagy mérési távolságok esetén folyamatos célzási képesség szükséges. Az irányzékkal ellátott kereső segítségével jól látható a mérési pont tényleges mérete. Gazdaságosabb alternatíva a lézeres irányzék, de ez csak a pontonkénti mérést támogatja.
Zárt kemencékben vagy hasonló alkalmazásokban ablakra van szükség. Ezért el kell dönteni, hogy a hőmérőnek milyen funkciókra van szüksége, például átlagolásra, speciális értéktárolásra, határérték kapcsolásra vagy számítógépes interfészekre. Az emissziós tényező beállítása elengedhetetlen ahhoz, hogy a hőmérőt a mért tárgy felületéhez igazítsuk. Más funkciók olcsón megvalósíthatók felvevők, vezérlők vagy programozható logikai vezérlők csatlakoztatásával.
Ezenkívül a mechanikai kialakítás döntő tényező bizonyos alkalmazásoknál. Magas környezeti hőmérsékleten előnyös a hőzónától távolabb elhelyezett elektronikához száloptikai kábelen csatlakoztatott, csak optikai lencse egységgel rendelkező hőmérő, mivel a hűtőberendezések megtakaríthatók.
