A szabványos digitális multiméterek és a kettős{0}}impedanciás digitális multiméterek legfontosabb műszaki jellemzői
A normál digitális multiméter alapfelépítése az ábrán látható. A kettős integrációjú A/D konverter a digitális multiméter „szíve”, amely lehetővé teszi az analóg jelek digitálisvá alakítását. A perifériás áramkörök elsősorban funkció-átalakítókat, funkció- és tartományválasztó kapcsolókat, LCD- vagy LED-kijelzőket, valamint berregő oszcillációs áramköröket, meghajtó áramköröket, érzékelő áramkör be/ki áramköröket, kisfeszültségű jelzőáramköröket, tizedespont és szimbólum (polaritásszimbólum stb.) meghajtó áramköröket foglalnak magukban.
Az A/D konverter a digitális multiméter magja, egyetlen-chip nagy-léptékű integrált áramkört használva 7106. 7106 belső XOR kapukimenetet fogad el, amely meghajtja az LCD-kijelzőket, és csökkenti az elektródafogyasztást. Főbb jellemzői: egyetlen tápegység, széles feszültségtartomány, 9 V-os, egymásra helyezett akkumulátorok használata a műszer miniatürizálása érdekében, nagy bemeneti impedancia, valamint belső analóg kapcsolók használata az automatikus nullázás és polaritás-konverzió eléréséhez. Hátránya, hogy az A/D konverziós sebessége lassú, de megfelel a hagyományos elektromos mérések igényeinek.
Alapvető ismeretek az impedanciáról
Napjainkban az ipari, elektromos és elektronikus rendszerek mérésére szolgáló digitális multiméterek többsége nagyon magas bemeneti áramköri impedanciával rendelkezik, általában nagyobb, mint 1 megaohm. Egyszerűen fogalmazva, amikor a DMM egy áramkört mér, annak szinte nincs hatása az áramkör teljesítményére. És pontosan ez az, amit a mérések túlnyomó többsége megkövetel, különösen az érzékeny elektronikus vagy vezérlőáramkörök esetében. A korábban használt hibaelhárító eszközök, például az analóg multiméterek és a mágnesszelep-tesztelők általában alacsony bemeneti áramkör impedanciával rendelkeztek, körülbelül 10 kiloohm vagy annál alacsonyabb. Bár ezeket a szerszámokat nem érintik a szórt feszültségek, csak teljesítményáramkörök vagy egyéb olyan helyzetek mérésére alkalmasak, ahol az alacsony bemeneti impedancia nem befolyásolja vagy módosítja az áramkör teljesítményét.
Két bemeneti impedancia példaértékű kombinációja
A kettős impedanciájú műszerek használatával a technikusok elháríthatják az érzékeny elektronikus vagy vezérlőáramkörök, valamint az esetlegesen szórt feszültségű áramkörök hibáit, és megbízhatóbban tudják megállapítani, hogy van-e feszültség az áramkörben.
Szabványos elektromos mérésekhez általában jobb nagy impedanciájú műszereket használni, kivéve, ha szórt feszültségek vannak jelen.
A Fluke114, 116 és 117DMM esetében jelentős impedancia van a műszer általánosan használt Vac és Vdc kapcsolóállásaiban, ami a legtöbb esetben hibaelhárítási feladatokra használható, különösen érzékeny elektronikai terhelések esetén. A Fluke alacsony impedanciájú funkcióját Auto-V/LoZ-nak nevezik. Közülük az Auto-V automatikus feszültséget jelöl, amely képes automatikusan meghatározni, hogy a mért jel váltakozó- vagy egyenfeszültség-e, majd kiválasztja a megfelelő funkciót és tartományt a helyes információ megjelenítéséhez. A LoZ alacsony impedanciát (Z) jelent. Ez a teljesítmény egy alacsony impedanciájú bemenet a tesztelt áramkör számára, amely csökkentheti a szórt feszültségek által okozott olvasási hibák lehetőségét, és javíthatja a feszültség jelenlétének vagy hiányának meghatározásának pontosságát. Ha kétségei vannak a leolvasással kapcsolatban (valószínűleg a szórt feszültség miatt), vagy amikor feszültséget mér, akkor a DMM Auto-V/LoZ kapcsolóállása használható.
