Főbb jellemzők a figyelemre a metallográfiai mikrostruktúra-elemzésben
A metallurgiai mikroszkóp alatt végzett metallográfiai megfigyelés az optikai mikroszerkezetben lécmartenzitre utal. A röntgendiffrakciós fázisanalízis és a transzmissziós elemzés azt mutatja, hogy a visszatartott ausztenit a kioltott mikrostruktúrában is létezik, főleg a martenzitlécek között. A kvantitatív röntgen mérés a visszatartott ausztenittartalmat 4,5%-ban határozza meg. Az oltás utáni alacsony hőmérsékletű megeresztés javíthatja a visszatartott ausztenit stabilitását a martenzitlécek között, és növelheti az anyag szilárdságát és szívósságát. Ezenkívül a martenzitlécek közötti vékony ausztenit filmek kemény fázisként működnek. Külső terhelés hatására képlékeny deformáció és átalakulás által kiváltott plaszticitás (TRIP-effektus) lép fel. Ez a hatás eloszlatja az energiát, gátolja a repedés terjedését vagy tompítja a repedések csúcsait, ami az erő és a szívósság kiváló kombinációját eredményezi. Emiatt az edzett és edzett acél nagy szilárdsággal és kedvező ütőszilárdsággal rendelkezik, ami a kioltás után kialakuló martenzites mikrostruktúrán belül visszatartott ausztenittel jár együtt.
A gyakorlati metallográfiai elemzés és kutatás során előnyös az anyag mikroszerkezetének alábbi jellemzőire való odafigyelés. Segít javítani a kísérleti tervezés szisztematikusságát és szigorúságát, és csökkenti a megfigyelt mikroszerkezeti morfológia félreértelmezését és indokolatlan elemzését.
① Az anyag mikroszerkezetének többléptékű jellege: beleértve az atomi és molekuláris léptéket, a kristályhiba léptéket, például a diszlokációkat, a szemcseméretű mikroszerkezetet, az alépítményléptéket és a makroszerkezeti skálát.
② Az anyag mikroszerkezetének heterogenitása: a valódi mikrostruktúrák geometriai morfológiájában, kémiai összetételében és mikroszkopikus tulajdonságaiban (pl. mikrokeménység, lokális elektrokémiai viselkedés) gyakran heterogenitást mutatnak.
③ Az anyag mikroszerkezetének anizotrópiája: kiterjedő szemcsemorfológiai anizotrópia, kis nagyítású szerkezetek irányjellemzői, krisztallográfiai preferált orientáció és makroszkopikus anyagtulajdonságok anizotrópiája. Ezeket a szempontokat külön kell elemezni és jellemezni.
④ Az anyag mikroszerkezetének evolúciós jellege: a kémiai összetétel változásai, a külső körülmények, valamint az időfüggő fázistranszformáció és szerkezeti evolúció megváltoztathatja a mikrostruktúrát. Ezért a statikus mikroszerkezeti morfológia kvalitatív és kvantitatív elemzése mellett figyelmet kell fordítani arra is, hogy szükséges-e a szilárdtest fázistranszformáció, a mikrostruktúra evolúciós kinetika és az evolúciós mechanizmusok vizsgálata.
⑤ Az anyag mikroszerkezetének lehetséges fraktáljellemzői és felbontásfüggése specifikus metallográfiai megfigyelésben: a mikroszerkezet kvantitatív elemzési eredményei nagymértékben függhetnek a képfelbontástól. Ez a pont külön figyelmet érdemel a törésfelület morfológiájának kvantitatív elemzése, valamint a digitális mikroszerkezeti képek tárolása és feldolgozása során.
⑥ Az anyag mikroszerkezetének nem kvantitatív vizsgálatának korlátai: bár a kvalitatív mikroszerkezet-elemzés időnként megfelel az anyagmérnöki követelményeknek, az anyagtudományi kutatások általában megkövetelik a mikrostruktúra geometriai jellemzőinek kvantitatív mérését és a kvantitatív eredmények hibaelemzését.






