A megvilágításmérők vizsgálati elveinek és módszereinek bemutatása
1. A megvilágítás vizsgálati elve
A megvilágítás a megvilágított síkon kapott fényáram területsűrűsége. A megvilágításmérő a megvilágított felület megvilágításának mérésére szolgáló műszer. Ez az egyik leggyakrabban használt műszer a megvilágítás mérésében.
2. A megvilágításmérő szerkezeti elve
A megvilágításmérő két részből áll: egy fotometrikus fejből (más néven fényfogadó szondából, egy vevőből, egy V(λ) párszűrőből és egy koszinuszkorrektorból) és egy leolvasó kijelzőből.
Mérési lépések és módszerek
Munkahelyiségben a megvilágítást minden munkahelyen (pl. íróasztal, munkapad) meg kell mérni, majd átlagolni. Üres helyiségek vagy nem dolgozó helyiségek esetén, ahol a munkavégzés helye nincs meghatározva, ha csak általános világítást használnak, általában válassza ezt
Mérje meg a megvilágítást egy 0,8 m magas vízszintes síkon. Osszuk fel a mérési területet egyenlő méretű négyzetekre (vagy közel négyzetekre), mérjük meg az Ei megvilágítást minden négyzet közepén, és annak átlagos megvilágítása megegyezik az egyes pontok átlagos megvilágításával, azaz
Ahol Eav - a mérési terület átlagos megvilágítása, lx;
Ei --megvilágítás az egyes mérési rácsok közepén, lx;
N--Mérési pontok száma.
A megvilágítás egyenletessége a minimális megvilágítás és az átlagos megvilágítás arányára vonatkozik egy meghatározott felületen, azaz:
A képletben az Emin{0}} a mért felület minimális megvilágítására utal, lx.
Ebben a kísérletben a helyiségben elhelyezett mérési pontfelület lehet a kijelölt felület, és a minimális megvilágítás tekinthető a mért pontban lévő minimális megvilágítási értéknek.
Mérjük meg a szobában lévő minden négyzet oldalhosszát lm-re. Egy nagy szoba lehet
Ahol Eav - a mérési terület átlagos megvilágítása, lx;
Ei --megvilágítás az egyes mérési rácsok közepén, lx;
N--Mérési pontok száma.
A megvilágítás egyenletessége a minimális megvilágítás és az átlagos megvilágítás arányára vonatkozik egy meghatározott felületen, azaz:
A képletben az Emin{0}} a mért felület minimális megvilágítására utal, lx.
Ebben a kísérletben a helyiségben elhelyezett mérési pontfelület lehet a kijelölt felület, és a minimális megvilágítás tekinthető a mért pontban lévő minimális megvilágítási értéknek.
A helyiségben lévő minden négyzet oldalhosszát lm-re mérjük. Nagy helyiség esetén 2-4 m használható. A mérési pontok a hosszú és keskeny forgalmi területek, például sétányok és lépcsők hossztengelye mentén vannak elrendezve, 1-2 m távolsággal; a mérési sík a talajszint vagy egy vízszintes sík 150 mm-rel a talaj felett.
Minél nagyobb a mérési pontok száma, annál pontosabb a kapott átlagos megvilágítási érték, de ez több időt és energiát is igényel. Ha az Eav megengedett mérési hibája ±10%, a munkaterhelés csökkenthető a minimális mérési pontok kamra alakindex szerinti kiválasztásával. A kettő kapcsolatát az 1. táblázat tartalmazza. Ha a lámpák száma pontosan megegyezik a táblázatban megadott mérési pontok számával, akkor további mérési pontokat kell hozzáadni.
