Bevezetés a fémfelület bevonat vastagságmérőjének elvébe
Fémhordozó bevonat vastagságmérő elve
A bevonatvastagság-mérőt bevonatvastagság-mérőnek, festékréteg-vastagság-mérőnek, bevonatvastagság-mérőnek, filmvastagság-mérőnek, festékvastagság-mérőnek, burkolatvastagság-mérőnek, galvanizálási rétegvastagság-mérőnek is nevezik.
A bevonat vastagságmérőjének két alapelve van a fémek bevonatainak mérésére:
1. Mágneses indukciós vastagságmérési módszer, amely roncsolásmentesen meg tudja mérni a nem mágneses bevonat vastagságát a mágneses fémhordozón (például cink, alumínium, króm, réz, gumi, festék és egyéb bevonatok acélon, vason, ötvözeten) és mágneses acél).
A mágneses indukciós vastagságmérési módszer működési elve: amikor a mérőfej érintkezik a fedőréteggel, az Oupu mérőfej és a mágneses fémhordozó zárt mágneses kört alkot. A nem mágneses fedőréteg megléte miatt a mágneses kör reluktanciája megváltozik. A változás mérésével A fedőréteg vastagsága exportálható.
2. Örvényáramú vastagságmérési módszer, amely roncsolásmentesen képes kimutatni a nem vezető réteg vastagságát a nem mágneses fémhordozón (például festék, gumi, műanyag, oxidfilm és egyéb bevonat vastagsága réz, alumínium, cink, ón és egyéb fémek)
Az örvényáramú vastagságmérési módszer működési elve, hogy amikor a szonda érintkezik a mérendő mintával, a szondakészülék által keltett nagyfrekvenciás elektromágneses tér a szonda alá helyezett fémvezetőben örvényáramokat generál, ill. amplitúdója és fázisa a vezető és a szonda között van. Ez a közöttük lévő nem vezető bevonat vastagságának függvénye. Vagyis az örvényáram által generált váltakozó elektromágneses mező megváltoztatja a szonda paramétereit és a szonda paraméterváltozóinak méretét, és ezt az elektromos jelet átalakítja a mért bevonat vastagságának meghatározására.
Az üveg, kerámia, műanyag, fa és beton felületi bevonatok mérésére szolgáló bevonatvastagság-mérők elve az ultrahang, amelyet ultrahangos bevonatvastagság-mérőknek neveznek.
