Bevezetés a lézeres szkennelés javított előnyeihez a multiphoton mikroszkópos vizsgálathoz
A lézeres pásztázó multiphoton mikroszkóp az optikai mikroszkópia szignifikáns javulása, elsősorban az élő sejtek, a rögzített sejtek és a szövetek mély szerkezetének megfigyelésének képességében, és tiszta és éles többrétegű z-sík szerkezetek, nevezetesen optikai szeletek előállításának felhasználásának képességét használhatjuk, amelyek felhasználhatók a minták háromdimenziós szilárd szerkezetének felépítésére. A konfokális mikroszkóp lézeres fényforrást használ, amelyet kibővítünk az objektív lencse teljes fókusza síkjának kitöltésére, majd a minta lencse rendszerén keresztül nagyon kis pontokra konvergálnak a minta lencse rendszerén keresztül. Az objektív lencse numerikus rekeszje szerint a fényes megvilágítási pont átmérője körülbelül 0. 25-0. 8 μm, és a mélység körülbelül {6}}. 5-1. 5 μm. A konfokális pont méretét a mikroszkóp kialakítása, a lézerhullámhossz, az objektív tulajdonságok, a szkennelő egység állapot beállításai és a minta tulajdonságai határozzák meg. A mezőmikroszkóp megvilágítási tartománya és mélysége nagy, míg a konfokális mikroszkóp megvilágítása a fókusz sík fókuszpontjára összpontosít. A konfokális mikroszkópia alapvető előnye, hogy finom optikai szekciót végezhet vastag fluoreszcens mintákon (legfeljebb 5 0 μm), körülbelül 0,5–1,5 μm vastagságú vastagsággal. Az optikai szeletek sorozatát úgy lehet elérni, hogy a mintát felfelé és lefelé mozgatják a mikroszkóp Z-tengelyes léptetőmotorjával. A képinformációk gyűjteményét a * * síkon belül szabályozzák, a mintán más pozíciókból kibocsátott jelek beavatkozása nélkül. A háttér-fluoreszcencia hatása és a jel-zaj arány növelése után a konfokális képek kontrasztja és felbontása jelentősen javul a hagyományos mezővilágítási fluoreszcencia képekhez képest. Sok mintában a bonyolult szerkezeti komponensek összefonódnak a komplex rendszerek kialakításához, de ha elegendő optikai szakasz gyűjthető be, szoftverrel használhatjuk őket három dimenzióban történő rekonstruálására. Ezt a kísérleti módszert széles körben alkalmazták a biológiai kutatásokban a sejtek vagy szövetek közötti komplex szerkezeti és funkcionális kapcsolatok tisztázására.
