Mutatós multiméter bemutatása
⒈ A mutatótábla olvasási pontossága gyenge, de a mutató lengésének folyamata viszonylag intuitív, és lengési sebessége esetenként objektíven tükrözi a mért méretet (például a TV adatbusz (SDL) enyhe remegését adáskor adatok) ); a digitális mérő leolvasása intuitív, de a digitális változás folyamata rendetlennek tűnik, és nem könnyű figyelemmel kísérni.
⒉ A mutatóórában általában két elem található, az egyik alacsony feszültségű 1,5 V, a másik pedig a nagyfeszültségű, 9 V vagy 15 V. A fekete teszttoll a piros teszttoll pozitív vége. A digitális mérők általában 6 V-os vagy 9 V-os elemet használnak. Elektromos elzáródás esetén az analóg óra teszttolljának kimeneti árama sokkal nagyobb, mint a digitális mérőé. Az R×1Ω fájl használatával a hangszóró hangos kattanó hangot bocsát ki, az R×10kΩ fájl pedig még a fénykibocsátó diódát (LED) is megvilágíthatja.
⒊ A feszültségblokkban a mutatómérő belső ellenállása viszonylag kicsi a digitális mérőhöz képest, és a mérési pontosság viszonylag gyenge. Egyes nagy-feszültségű és mikro{1}}áramhelyzeteket nem is lehet pontosan mérni, mert a belső ellenállás hatással lesz a vizsgált áramkörre (például egy TV-képcső gyorsítási fokozatának feszültségének mérésekor a mért érték sokkal alacsonyabb lesz, mint a tényleges érték). A digitális mérő feszültségblokkjának belső ellenállása nagyon nagy, legalábbis megaohm szinten, és csekély hatással van a vizsgált áramkörre. A rendkívül magas kimeneti impedancia azonban érzékenysé teszi az indukált feszültségre, és a mért adatok bizonyos esetekben hamisak lehetnek erős elektromágneses interferencia esetén.
