A mikroszkóp felbontására gyakorolt hatások
1. Színkülönbség
A kromatikus aberráció a lencseképalkotás súlyos hibája, amely akkor fordul elő, ha a fényforrás a polikromatikus fény, és a monokromatikus fény nem okoz kromatikus aberrációt. A fehér fény hétféle vörös, narancssárga, sárga, zöld, cián, kék és lila színből áll. A különböző fények hullámhossza eltérő, így a lencsén való áthaladás törésmutatója is eltérő. Ily módon a tárgyoldalon lévő pont színfoltot képezhet a kép oldalán.
A kromatikus aberráció általában magában foglalja a pozíciókromatikus aberrációt és a nagyítási kromatikus aberrációt. A pozicionális kromatikus aberráció a képet bármilyen pozícióban homályosnak és elmosódottnak teszi. A nagyítási kromatikus aberráció színes peremeket eredményez a képen.
2. Ball aberráció
A szférikus aberráció a tengelyen lévő pontok monokromatikus fázisának különbsége a lencse gömbfelülete miatt. A szférikus aberráció eredménye, hogy egy pont leképezése után már nem egy fényes folt, hanem egy fényes folt fényes középponttal és fokozatosan elmosódott élekkel. Ez befolyásolja a képminőséget.
A szférikus aberráció korrekcióját általában lencsekombinációval küszöböljük ki. Mivel a domború és konkáv lencsék szférikus aberrációja ellentétes, ezért ezek kiküszöbölésére különböző anyagú domború és konkáv lencséket össze lehet ragasztani. A régi típusú mikroszkópok esetében az objektívlencse szférikus aberrációja nincs teljesen korrigálva, és a korrekciós hatás elérése érdekében a megfelelő kompenzáló okulárhoz kell illeszteni. Általában az új mikroszkópok szférikus aberrációját teljesen kiküszöböli az objektív.
3. kóma
A kóma monokromatikus aberráció a tengelyen kívüli pontban. Ha egy tengelyen kívüli tárgypontot nagy rekesznyílású sugárral ábrázolunk, a kibocsátott sugarak áthaladnak a lencsén, és nem metszik egymást egy pontban, akkor a fénypont képe vessző alakú lesz, amelyet formálunk. mint egy üstökös, ezért "kóma aberrációnak" hívják.
4. Asztigmatizmus
Az asztigmatizmus egyben a tengelyen kívüli monokromatikus fáziskülönbség is, amely befolyásolja az élességet. Ha a látómező nagy, a peremen lévő tárgypont messze van az optikai tengelytől, és a sugár erősen megdől, ami asztigmatizmust okoz a lencsén való áthaladás után. Az asztigmatizmus hatására az eredeti tárgypont két különálló és egymásra merőleges rövid vonallá válik a képalkotás után, majd az ideális képsíkon történő szintézis után elliptikus folt képződik. Az asztigmatizmust komplex lencsekombinációk szüntetik meg.
5. Mezei dal
A mező görbületét "mezőgörbületnek" is nevezik. Ha az objektív térgörbülettel rendelkezik, a teljes sugár metszéspontja nem esik egybe az ideális képponttal. Bár minden adott pontban tiszta képpont érhető el, a teljes képsík egy görbe felület. Ily módon a tükörvizsgálat során a teljes fázisfelület nem látható tisztán, ami megnehezíti a megfigyelést és a felvételkészítést. Ezért a kutatómikroszkópok céljai általában tervcélok, amelyeket a térgörbületre korrigáltak.
6. Torzítás
A tér görbületén kívül a fent említett különböző fáziskülönbségek is befolyásolják a kép élességét. A torzítás egy másik fáziskülönbség a természetben, a sugár koncentrikussága nem romlik. Ezért a kép élességét nem befolyásolja, de a képet összehasonlítja az eredeti tárggyal, ami alaktorzulást okoz.
(1) Ha a tárgy a lencse tárgyoldalának kettős gyújtótávolságán túl van, a képoldal kettős gyújtótávolságán belül és a fókuszponton kívül csökkentett fordított valós kép jön létre;
(2) Ha a tárgy a lencse tárgyoldalának kettős gyújtótávolságán helyezkedik el, akkor a képoldal kettős gyújtótávolságán azonos méretű fordított valós kép keletkezik;
(3) Ha a tárgy a lencse tárgyoldalának gyújtótávolságának kétszeresén belül van és a fókuszponton kívül van, akkor a képoldal kettős fókusztávolságán kívül nagyított fordított valós kép jön létre;
(4) Ha a tárgy a lencse tárgy fókuszpontjában van, a kép nem készíthető;
(5) Ha a tárgy a lencse tárgyoldalának fókuszpontján belül van, a kép oldalon nem képződik kép, és a lencse tárgyoldalának ugyanazon az oldalán, a tárgytól távolabbi, felnagyított függőleges virtuális kép jön létre. .
Felbontás A mikroszkóp felbontása a mikroszkóp által egyértelműen megkülönböztethető két tárgypont közötti minimális távolságra vonatkozik, más néven "megkülönböztetési arányra". A számítási képlet σ=λ/NA ahol σ a minimális felbontási távolság; λ a fény hullámhossza; Az NA az objektív numerikus rekeszértéke. A látható objektívlencse felbontását két tényező határozza meg: az objektív lencse NA értéke és a megvilágító forrás hullámhossza. Minél nagyobb az NA érték, annál rövidebb a megvilágítás hullámhossza, és minél kisebb a σ érték, annál nagyobb a felbontás. A felbontás növelésére, azaz a σ értékének csökkentésére a következő intézkedéseket lehet tenni:
(1) Csökkentse a hullámhossz λ értékét, és használjon rövid hullámhosszú fényforrást.
(2) Növelje a közepes n értéket az NA érték növeléséhez (NA=nsinu/2).
(3) Növelje a rekeszszög u értékét az NA érték növeléséhez.
(4) Növelje a kontrasztot a világos és a sötét között.
