Hogyan mérjük meg a tranzisztor minőségét multiméterrel (mutató)
A közúti tesztelésben fel lehet osztani a bekapcsolt állapotú tesztelésre vagy a kikapcsolt állapotú tesztelésre. Az alapfeszültség a tesztelés során, bekapcsolt állapotban mérhető. A szilíciumcsövek tipikus feszültsége {{0}},7 V. A germánium cső feszültsége 0.2-0.3V. Normál működést jelez. Ellenkező esetben levágott állapotban van. Ha nincs bekapcsolva, mérje meg, hogy a tranzisztor PN csatlakozásának előremenő és fordított ellenállása normális-e. Egyes tranzisztorok nem tesztelhetők megfelelően az áramkörre párhuzamosan kapcsolt kis ellenállások vagy induktorok miatt, és mérés céljából eltávolíthatók.
A tranzisztor érintkezőit helyesen kell azonosítani, különben a csatlakoztatott áramkör nem csak nem működik megfelelően, hanem a tranzisztort is kiégetheti. A tranzisztor minőségének mutató multiméterrel történő megítélésének módszere a következő:
① Tesztelje az NPN tranzisztort: Állítsa a multiméter ohmmérőt "R × 100" vagy "R × lk" állásba, csatlakoztassa a fekete szondát az alaphoz, és csatlakoztassa a piros szondát a másik két pólushoz. Ha a kétszer mért ellenállásértékek kicsik, akkor csatlakoztassa a piros szondát az alaphoz, a fekete szondát pedig sorban a másik két pólushoz. Ha a kétszer mért ellenállásértékek nagyok, az azt jelzi, hogy a tranzisztor jó.
② PNP tranzisztor tesztelése: Állítsa a multiméter ohmmérőt "R × 100" vagy "R × lk" állásba, csatlakoztassa a piros szondát az alaphoz, és csatlakoztassa a fekete szondát a másik két pólushoz egymás után. Ha a kétszer mért ellenállásértékek kicsik, csatlakoztassa a fekete szondát az alaphoz, és csatlakoztassa a piros szondát a másik két pólushoz. Ha a kétszer mért ellenállásértékek nagyok, az azt jelzi, hogy a tranzisztor jó.
Ha a tranzisztoron lévő jelölések nem egyértelműek, egy multiméterrel előzetesen meg lehet határozni a tranzisztor minőségét és típusát (NPN típusú vagy PNP típusú), valamint megkülönböztetheti a három e, b és c elektródát. A vizsgálati módszer a következő:
① Mutató típusú multiméter használata a b bázis és a tranzisztor típusának meghatározásához: Állítsa a multiméter ohmmérőjét "R × 100" vagy "R × lk" értékre, tegyük fel, hogy a tranzisztor egyik pólusa az "alap", csatlakoztassa a fekete szondát a feltételezett alaphoz, és csatlakoztassa a piros szondát a másik két pólushoz egymás után. Ha a kétszer mért ellenállásértékek nagyon kicsik (vagy körülbelül néhány száz ohmtól több ezer ohmig), akkor a feltételezett bázis helyes, és a vizsgált tranzisztor NPN típusú tranzisztor; A fentiek szerint, ha a kétszer mért ellenállásértékek egyaránt nagyok (körülbelül több ezer-több tízezer ohm), akkor a feltételezett bázis helyes, és a vizsgált tranzisztor PNP típusú tranzisztor. Ha a kétszer mért ellenállásértékek egy nagy és egy kicsi, akkor az eredetileg feltételezett alap hibás. Ebben az esetben fel kell venni a másik elektródát "bázisnak", és meg kell ismételni a fenti tesztet.
② A c kollektor és az e emitter meghatározásához: továbbra is állítsa a mutató típusú multiméter ohmmérőjét "R × 100" vagy "R × 1k" értékre. Példaként az NPN csövet csatlakoztassa a fekete szondát a feltételezett c kollektorhoz, a piros szondát pedig az e feltételezett emitterhez, és a b és c elektródákat szorítsa meg a kezével (a b és c közötti közvetlen érintkezés nélkül). Az emberi testen keresztül csatlakoztasson egy előfeszítő ellenállást b és C közé, olvassa le a mérőfejen látható ellenállásértéket, majd fordítva csatlakoztassa a két szondát az újbóli teszteléshez. Ha a * *-szer mért ellenállásérték kisebb, mint * *-szer, az azt jelzi, hogy az eredeti hipotézis igaz, mert a c és e ellenállásértékei azt jelzik, hogy a multiméteren áthaladó áram nagy és az előfeszítés normális. Napjainkban a pointer multiméterek interfészekkel rendelkeznek a tranzisztorok erősítési tényezőjének (Hfe) mérésére. Meg tudod becsülni a tranzisztor erősítési tényezőjét?
