Hogyan mérjünk ellenállást multiméterrel
1. Kétvezetékes módszer A kétvezetékes módszer egy általánosan használt ellenállásmérési módszer
Csatlakoztassa a multiméter V kivezetését az ellenállás egyik végéhez, a V kivezetést pedig az ellenállás másik végéhez, majd állítsa be a multimétert a mérésre. A multiméter az Ohm-törvény alapján úgy tudja meghatározni az ellenállást, hogy forrásáramot ad az ellenállásra, majd kiszámítja az ellenálláson lévő feszültséget.
A fenti egyszerűsített példát végignézve az R vezetékellenállás okoz majd nagyobb problémát, mert a feszültség a fenti három ellenállás feszültsége. Ez a hatás kis ellenállás esetén nagyobb, általában 30KΩ esetén ez a hatás nagyon szembetűnő. Természetesen ezek mind nagy pontosságú helyzetekre valók. Ha a pontossági követelmények nem magasak, akkor ilyen módszer alkalmazható.
Ez az R vezetékellenállás okozta hatás a multiméter egyes relatív értékmérési funkcióival kiküszöbölhető. E problémák kiküszöbölése érdekében először azt kell meghatározni, hogy honnan származnak a problémák. Ezt úgy érheti el, hogy az ellenállást 0Ω-ra állítja.
Ha az összes ellenállást a mérővezeték mindkét végére helyezi, akkor a relatív érték mérésének két vezetékével meg tudja mérni.
2. Négyvezetékes módszer A négyvezetékes módszer ideális kis ellenállású mérési módszer, mivel a relatív érték mérési funkció segítsége nélkül kiküszöbölheti a vezetékek befolyását. Ezek a kalibrálások mind automatikusak.
A négyvezetékes módszernél a multiméter V és V kivezetése továbbra is áramot biztosít az ellenálláshoz a vezetékeken keresztül. A feszültségesés itt a vezetékellenállás és a mért ellenállás összege.
A vezetékek az ellenállás mindkét végéhez csatlakoznak, és megmérik az ellenálláson lévő feszültséget. A feszültség ezen része nem tartalmazza a kapcsolórendszernek azt a részét, amely a mérővezetéken (vagy multiméteren) keresztül csatlakozik a DUT-hoz. A kapcsolórendszerrel kapcsolatos részletekért lásd a másik kapcsolódó cikket, a voltmérő bemeneti impedanciája a elég nagy ahhoz, hogy ne adjon át feszültséget, és ne hozzon létre hibás feszültséget a vezeték ellenállásán.
Mindezek a kijelzések az ellenálláson alapulnak, és valójában a mérővezetékek ellenállásán alapulnak. A négyvezetékes mérés nagyon pontos, megismételhető és stabil ellenállásmérési módszer, és különösen alkalmas kis értékű ellenállás mérésére, akár 10 milliohm ellenállás mérésére is. De a nagy ellenállás mérésére ez a módszer nem alkalmas, mert a voltmérő bemeneti ellenállása és szivárgási árama befolyásolja a leolvasást. Általában a négyvezetékes módszer nem ajánlott.
3. Hatvezetékes módszer A hatvezetékes ellenállásérték egyfajta ellenállásérték, amely alkalmas magának az ellenállásnak a sönt szerkezetű részének ellenállásának mérésére. Például egy automatizált tesztrendszerben a vizsgálandó ellenállások mindegyike a NYÁK-ra van forrasztva, amit a környező áramkör egyéb alkatrészei befolyásolnak.
A mért ellenállás elkülönítése érdekében általában egy védelmi feszültséget adnak a felhasználó által meghatározott csomóponthoz, és ezt a védelmi feszültséget a V kapocs feszültségpufferterülete hajtja meg. Ez a védelmi feszültség biztosíthatja, hogy a multiméter feszültsége más utakra szivárogjon.
A következő példa magyarázhatja a hatvezetékes módszer működési elvét: a fenti ábrán látható módon két ellenállás van párhuzamosan a 30KΩ-os ellenállással, az egyik 510Ω-os, a másik pedig 220Ω-os. Normál ellenállásmérésnél az 510Ω és 220Ω elvezetné a forrásáramot a multiméterről, ami téves leolvasást adna. Ha érzékeli a feszültséget ezen a 30 KΩ-os ellenálláson, majd ugyanazt a feszültséget csatlakoztatja az 510 Ω-os és 210 Ω-os ellenállásokra, nem fog áram átfolyni a bypass-on. A védelmi feszültség biztosíthatja, hogy a feszültség megegyezzen a V kapocs feszültségével, és a 220Ω-os áramot a védelmi forrás biztosítja. Ebben az esetben a multiméter pontosan tudja tesztelni a 30Ω-os ellenállás ellenállását.
