A nedvességmérő használata:
1. lépés: Nyomja meg a kalibráló gombot, tegye be a súlyt, és végezze el a kalibrálást. (rendszeres hatás, nem kell minden nap elindítani a hatást)
2. lépés: Mintavétel 3-5g, nyomja meg a "↑" gombot a súly tárolásához, és nyomja meg a teszt gombot a munka megkezdéséhez.
3. lépés: A műszer melegítése közben a műszer az elveszett nedvességértéket mutatja.
4. lépés: A mérés végén a műszer kijelzi a végső nedvességértéket és rögzíti az adatokat. (Ha a nedvesség pontossága három tizedesjegy, akkor 7,16 százalékot jelez)
Megjegyzések a nedvességmérő használatához:
1. A rendszer teljes légtömörségének problémája: a Karl-Fischer reagens folyadékkör csatlakozását rögzíteni kell, a reagenspalacktól az adagolószivattyún át a reakciótartályig, különben a reagens szivárgása közvetlenül befolyásolja a vizsgálati eredményeket . A tömítés hiányának másik problémája, hogy a vizsgálat során a titrálás végpontja késik, mivel a Karl Fischer reagens a teszt során felszívja a levegő nedvességét.
2. A mintavétel pontossága: A Karl-Fischer reagens kalibrálásakor 10mg vizet kell venni, és meg kell próbálni egy 10ul-es mintavevőt, ami nem csak pontos és gyors, de megakadályozza a vízcseppek összetapadását is. Hasonló problémákkal jár a metanol-reagensek és etil-észterek alkalmazása is. Felvétel és felhelyezés után ügyelni kell arra, hogy a reakciótartály nyitási idejét minél jobban lerövidítsük.
3. Mágneses keverési sebesség beállítása: A reakciótartályban, mivel a titráló reagenst helyben adagoljuk, és nem ugyanarra a helyre az elektródával, a keverési sebesség a legjobb, ha elég gyors ahhoz, hogy ne alakuljon ki turbulens áramlás, így a végpont a lehető leggyorsabban elérhetők.
4. A titrálási sebességet először gyorsnak, majd lassúnak kell beállítani: a titrálásnak először gyorsnak kell lennie, hogy a vizsgálati idő a lehető legrövidebb legyen, a végponthoz közeledve pedig lassú legyen a feszültség, ami javíthatja a mérési pontosságot. .
5. A nedvességelemzőt távol kell tartani erős mágneses mezőktől: kerülje az elektronikus kijelző ütését és a szokatlan jelenségeket működés közben. A kézi nedvességelemzőnek üveg automata bürettával kell mérnie a Karl-Fischer reagenst és a metanol oldószert, magát az üvegbürettát pedig a kiegyenlítő nyomás miatt a külvilággal kell összekötni.
