Gázdetektor előnyei és hátrányai a leírás bevezetésének
A gázdetektor egy műszeres eszköz a gázszivárgás-koncentráció észlelésére, elsősorban hordozható/kézi gázérzékelőkre. Főleg gázérzékelőket használ a környezetben lévő gáz típusának érzékelésére. A gázérzékelők olyan érzékelők, amelyek a gázok összetételének és tartalmának érzékelésére szolgálnak. Általánosan elfogadott, hogy a gázérzékelő definíciója az észlelendő cél besorolásán alapul, vagyis minden olyan érzékelőt, amelyet a gáz összetételének és koncentrációjának érzékelésére használnak, gázérzékelőnek nevezünk, függetlenül attól, hogy fizikai módszerrel vagy kémiai módszerrel használják. Például a gázáramlást érzékelő érzékelőket nem tekintik gázérzékelőnek, de a hővezető gázanalizátorok fontos gázérzékelők, még akkor is, ha néha nagyjából ugyanazt az érzékelési elvet használják.
A gázdetektor egy műszeres eszköz a gázszivárgás-koncentráció észlelésére, elsősorban hordozható/kézi gázérzékelőkre. A gázérzékelőket a környezetben lévő gáz típusának érzékelésére használják. A gázérzékelők olyan érzékelők, amelyek a gáz összetételének és tartalmának érzékelésére szolgálnak.
Előnyök:
A félvezető gázérzékelők hatékonyan használhatók metán, etán, propán, bután, alkohol, formaldehid, szén-monoxid, szén-dioxid, etilén, acetilén, vinil-klorid, sztirol, akrilsav és sok más gáz kimutatására. Ezek az érzékelők különösen olcsók és alkalmasak lakossági gázérzékelési igényekre.
A következő félvezető gázérzékelők sikeresek: metán (földgáz, biogáz), alkohol, szén-monoxid (városi gáz), hidrogén-szulfid, ammónia (beleértve az aminokat, hidrazinokat). Kiváló minőségű érzékelők ipari észlelési igényekhez
Hátrányok:
Kevésbé stabil és jobban befolyásolja a környezet; különösen az egyes érzékelők szelektivitása nem egyedi, és a kimeneti paraméterek nem határozhatók meg. Ezért nem alkalmas olyan alkalmazásokra, ahol metrológiai pontosságra van szükség.
