A kézi infravörös hőmérők négy gyakori problémája

A kézi infravörös hőmérők négy gyakori problémája

A kézi infravörös hőmérő jellemzői
A kézi infravörös hőmérő hőmérsékletmérése a Planck-féle sugárzási törvényen alapul. A mért céltárgy infravörös sugárzási energiájának mérésével és feketetesttel történő kalibrálásával meghatározható a mért céltárgy stabilitása.

Az infravörös hőmérők jellemzői az érintésmentes mérés, gyors válaszadási sebesség, és nem zavarják a mért cél hőmérséklet-eloszlási mezőjét. Az érintkezéssel nem mérhető, mozgó és gyorsan változó célpontok hőmérsékletének mérésére az infravörös hőmérők egyedi hatást fejtenek ki. Új mérési módszert biztosít a korszerű hőmérsékletméréstechnika fejlesztéséhez. A hagyományos hőmérsékletmérő berendezésekkel összehasonlítva az infravörös hőmérők előnye a kényelem, a pontosság és a biztonság.

Minden abszolút nulla feletti hőmérsékletű objektum folyamatosan infravörös sugárzást bocsát ki a környező térbe. Egy tárgy infravörös sugárzási energiájának nagysága és hullámhossz-eloszlása ​​szorosan összefügg a felületi hőmérsékletével. Ezért magának a tárgynak az infravörös energiájának mérésével pontosan meghatározható annak felületi hőmérséklete, ami az infravörös sugárzás hőmérsékletmérésének objektív alapja.

Az infravörös hőmérő optikai rendszerből, fotodetektorból, jelerősítőből, jelfeldolgozásból, kijelzőkimenetből és egyéb alkatrészekből áll. Az optikai rendszer a céltárgy infravörös sugárzási energiáját a látóterébe koncentrálja, a látómező méretét pedig az optikai komponensek és a hőmérő elhelyezkedése határozza meg. Az infravörös energiát a fotodetektorra fókuszálják, és megfelelő elektromos jelekké alakítják. A jelet egy jelfeldolgozó áramkör felerősíti és feldolgozza, majd a műszer belső terápiájának algoritmusa és cél emissziós képessége szerinti kalibrálás után a mért célpont hőmérsékleti értékévé konvertálja.

A kézi infravörös hőmérő hőmérsékletmérése a Planck-féle sugárzási törvényen alapul. A mért céltárgy infravörös sugárzási energiájának mérésével és feketetesttel történő kalibrálásával meghatározható a mért céltárgy stabilitása.

Az infravörös hőmérők jellemzői az érintésmentes mérés, gyors válaszadási sebesség, és nem zavarják a mért cél hőmérséklet-eloszlási mezőjét.

Az érintkezéssel nem mérhető, mozgó és gyorsan változó célpontok hőmérsékletének mérésére az infravörös hőmérők egyedi hatást fejtenek ki.

Új mérési módszert biztosít a korszerű hőmérsékletméréstechnika fejlesztéséhez. A hagyományos hőmérsékletmérő berendezésekkel összehasonlítva az infravörös hőmérők előnye a kényelem és a biztonság.

Minden nulla feletti hőmérsékletű objektum folyamatosan infravörös sugárzási energiát bocsát ki a környező térbe.

Egy tárgy infravörös sugárzási energiájának nagysága és hullámhossz-eloszlása ​​szorosan összefügg a felületi hőmérsékletével.

Ezért magának a tárgynak az infravörös energiájának mérésével pontosan meghatározható annak felületi hőmérséklete, ami az infravörös sugárzás hőmérsékletmérésének objektív alapja.

Az infravörös hőmérő optikai rendszerből, fotodetektorból, jelerősítőből, jelfeldolgozásból, kijelzőkimenetből és egyéb alkatrészekből áll.

Az optikai rendszer a céltárgy infravörös sugárzási energiáját a látóterébe koncentrálja, a látómező méretét pedig az optikai komponensek és a hőmérő elhelyezkedése határozza meg. Az infravörös energiát a fotodetektorra fókuszálják, és megfelelő elektromos jelekké alakítják.

A jelet egy jelfeldolgozó áramkör felerősíti és feldolgozza, majd a műszer belső terápiájának algoritmusa és cél emissziós képessége szerinti kalibrálás után a mért célpont hőmérsékleti értékévé konvertálja.