Emissziós korrekció infravörös hőmérőkhöz
Az emissziós tényező a különböző tárgyak felületén változik. Az emissziós tényező korrekciója általában szükséges a hőmérsékletmérés pontosságának biztosításához. A hőmérőket fekete testekkel szemben kalibrálják, miközben bármely valós tárgy felületi emissziós tényezője alacsonyabb, mint egy fekete testé.
Az infravörös hőmérők emissziós korrekciós módszere úgy működik, hogy az erősítő erősítési tényezőjét a különböző tárgyak emissziós tényezője szerint állítja be. A cél az, hogy egy valós tárgy adott hőmérsékletű sugárzása által generált jel egyenlő legyen az azonos hőmérsékletű fekete test által keltett jellel. Például, ha egy objektum emissziós tényezője 0,8, az erősítő erősítését az eredeti érték 1/0.8=1.25-szeresére kell növelni.
Az ipari telephelyeken általában nehéz pontosan meghatározni a cél emissziós tényezőjét, mivel a mért céltárgyak anyaga, forma és felületi állapota különbözik. Az egyéb tényezők által okozott mérési hibák szintén eltéréseket okoznak a mért értékek és a valódi értékek között. Az emissziós paraméter beállítása hatékonyan megoldhatja ezt a problémát a mérési linearitás befolyásolása nélkül. A beállítás empirikus vagy folyamathőmérséklet alapján végezhető el az alábbi lépések szerint:
Példa: A hőmérő mérési tartománya 500-1400 fok Valódi hőmérséklet: 1200 fok, mért hőmérséklet: 1150 fok
Az emissziós paraméter a következőképpen számítható ki: (1150 − 500) ÷ (1200 − 500)=0.928 ≈ 0,93
Ez a beállítás közelebb hozza a mért értéket a valós hőmérséklethez. A beállítás utalhat aAz anyagsugárzás emissziós együtthatóinak táblázata. Előfordulhat azonban, hogy a táblázatban szereplő paraméterek nem felelnek meg a folyamatkövetelményeknek. Tisztázni kell, hogy az emissziós tényező beállításának lényege a mérési hibák kijavítása.
