Kategorizálás és mérési szabványok a bevonat vastagságának meghatározásához
Az anyag felületének védelmére és díszítésére kialakított fedőréteget, mint például bevonat, bevonat, bevonat, ragasztóréteg, kémiailag formált film stb., a vonatkozó nemzeti és nemzetközi szabványokban bevonatnak nevezik.
A bevonatvastagság mérése a feldolgozóipar és a felülettechnika minőségellenőrzésének fontos részévé vált, és elengedhetetlen eszköze annak, hogy a termékek megfeleljenek a magas minőségi előírásoknak. A termékek nemzetközivé tétele érdekében egyértelmű követelmények vonatkoznak a burkolat vastagságára hazám exporttermékeinél és külföldi vonatkozású projekteknél.
A bevonat vastagságának mérési módszerei főként a következőket tartalmazzák: ékvágási módszer, optikai metszet módszer, elektrolízis módszer, vastagságkülönbség mérési módszer, súlymérés, röntgenfluoreszcencia módszer, -sugár visszaszórási módszer, kapacitás módszer, mágneses mérési módszer és örvényáram mérési törvény stb. Ezen módszerek közül az első öt a roncsolásos vizsgálat, a mérési módszerek nehézkesek és lassúak, és legtöbbjük alkalmas mintavételes vizsgálatra.
A röntgen és -sugár módszerek érintésmentes és roncsolásmentes mérések, de az eszközök bonyolultak és drágák, a mérési tartomány kicsi. A radioaktív forrás miatt a felhasználóknak be kell tartaniuk a sugárvédelmi előírásokat. A röntgen módszerrel rendkívül vékony bevonat, kettős bevonat és ötvözetbevonat is mérhető. A -ray módszer alkalmas a bevonat és a 3-nál nagyobb hordozó rendszámú bevonat mérésére. A kapacitás módszert csak vékony vezető szigetelő bevonatának vastagságának mérésére alkalmazzuk.
A technológia fejlődésével, különösen a mikroszámítógépes technológia elmúlt évekbeli bevezetése után, a mágneses módszerrel és az örvényáramú módszerrel működő vastagságmérő előrelépést tett a miniatűr, intelligens, többfunkciós, nagy pontosságú és praktikus kialakítás irányába. A mérési felbontás elérte a 0,1 mikront, a pontosság pedig elérheti az 1 százalékot is, ami jelentősen javult. Széles alkalmazási tartománya, széles mérési tartománya, könnyű kezelhetősége és alacsony ára van. Ez a legszélesebb körben használt vastagságmérő műszer az iparban és a tudományos kutatásban.
1. Mágneses vonzás mérési elve és vastagságmérő
A mágnes (szonda) és a mágneses acél közötti szívóerő arányos a kettő távolságával, ez a távolság pedig a burkolat vastagsága. Ezzel az elvvel vastagságmérőt készítve, amíg a bevonat és az alapanyag mágneses permeabilitása közötti különbség elég nagy, addig mérhető. Tekintettel arra, hogy a legtöbb ipari termék szerkezeti acélból és melegen hengerelt hidegen hengerelt acéllemezekből van sajtolt és formázva, a mágneses vastagságmérők a legelterjedtebbek. A vastagságmérő alapszerkezete mágneses acélból, relé rugóból, mérlegből és önleállító mechanizmusból áll. Miután a mágneses acél a mért tárgyhoz vonzódik, a mérőrugó fokozatosan megnyúlik, és a húzóerő fokozatosan nő. Ha a húzóerő éppen nagyobb, mint a szívóerő, a bevonat vastagsága a mágneses acél leválásának pillanatában fellépő húzóerő rögzítésével határozható meg. Az újabb termékek automatizálhatják ezt a rögzítési folyamatot. A különböző modellek különböző tartományokkal és alkalmakkal rendelkeznek.
Ezt a műszert könnyű kezelhetőség, tartósság, tápellátás, mérés előtti kalibrálás és alacsony ár jellemzi. Nagyon alkalmas a műhelyek helyszíni minőségellenőrzésére.
2. Mágneses indukció mérési elve
Amikor a mágneses indukció elvét alkalmazzuk, a bevonat vastagságát a szondából a nem ferromágneses bevonaton keresztül a ferromágneses hordozóba áramló mágneses fluxus nagyságával mérjük. A megfelelő mágneses ellenállás nagysága is mérhető a bevonat vastagságának jelzésére. Minél vastagabb a bevonat, annál nagyobb a reluktanciája és annál kisebb a fluxus. A mágneses indukció elvét alkalmazó vastagságmérő elvileg megegyezhet a mágneses hordozón lévő nem mágneses bevonat vastagságával. Általában a hordozó mágneses permeabilitásának 500 felett kell lennie. Ha a burkolóanyag is mágneses, akkor a permeabilitás különbsége az alapanyaghoz képest kellően nagy kell legyen (például acél nikkelezése). Amikor a szondát a puha magra tekercselt tekercssel a vizsgálandó mintára helyezik, a műszer automatikusan kiadja a tesztáramot vagy tesztjelet. A korai termékek mutatómérőt használtak az indukált elektromotoros erő nagyságának mérésére, a műszer pedig felerősítette a jelet, hogy jelezze a bevonat vastagságát. Az elmúlt években az áramkör-tervezés új technológiákat vezetett be, mint például a frekvenciastabilizálás, a fáziszárás és a hőmérséklet-kompenzáció, valamint mágneses ellenállást alkalmaz a mérési jelek modulálására. Ezenkívül átveszi az újonnan tervezett integrált áramkört, és bevezeti a mikroszámítógépet, így a mérési pontosság és a reprodukálhatóság jelentősen javult (majdnem egy nagyságrenddel). A modern mágneses indukciós vastagságmérő akár 0,1 um felbontással, 1 százalékos megengedett hibával és 10 mm-es hatótávolsággal rendelkezik.
A mágneses elvű vastagságmérővel pontosan mérhető a festékréteg az acélfelületen, a porcelán, a zománc védőréteg, a műanyag, a gumibevonat, a különböző színesfém bevonatrétegek, beleértve a nikkelt és a krómot, valamint a különböző vegyi anyagok korróziógátló bevonatai. petróleum. bevonat.
3. Örvényáram mérési elve
A nagyfrekvenciás váltakozó áramú jel elektromágneses teret hoz létre a szonda tekercsében, és amikor a szonda a vezető közelében van, örvényáramok keletkeznek benne. Minél közelebb van a szonda a vezetőképes hordozóhoz, annál nagyobb az örvényáram és annál nagyobb a visszaverődési impedancia. Ez a visszacsatolás mértéke jellemzi a szonda és a vezetőképes hordozó közötti távolságot, vagyis a vezetőképes hordozón lévő nem vezető bevonat vastagságát. Mivel ezek a szondák a nem ferromágneses fémhordozók bevonatainak vastagságának mérésére specializálódtak, gyakran nemmágneses szondáknak nevezik őket. A nem mágneses szondák nagyfrekvenciás anyagokat használnak tekercsmagként, például platina-nikkel ötvözeteket vagy más új anyagokat. A mágneses indukció elvéhez képest a fő különbség az, hogy más a szonda, más a jel frekvenciája, eltérő a jel mérete és léptéke. A mágneses indukciós vastagságmérőhöz hasonlóan az örvényáramú vastagságmérő is elérte a magas, 0,1 um felbontási szintet, 1 százalékos megengedett hibát és 10 mm-es tartományt.
