A polarizáló mikroszkóp alapelvei és jellemzői
A polarizáló mikroszkóp az anyagok mikrostruktúráinak optikai tulajdonságainak azonosítására szolgáló eszköz. Polarizáló mikroszkóp alatt minden kettős törésű anyag egyértelműen megkülönböztethető. Ezen anyagok egy része festési módszerekkel is megfigyelhető, míg másokat nem lehet és kell is polarizáló mikroszkóppal vizsgálni. A polarizáló mikroszkóp jellemzője, hogy a közönséges fényt polarizált fénnyel alakítja át mikroszkópos vizsgálat céljából, annak megállapítására, hogy egy anyag izotróp (egyszeri törés) vagy anizotróp (kettős törés). A kettős törés a kristályok alapvető tulajdonsága. Ezért a polarizáló mikroszkópokat széles körben használják az ásványtanban, a kémiában és más területeken. Számos biológiai struktúra kettős törő is, és polarizációs mikroszkóppal történő azonosítást igényel. A botanikában a rostok, kromoszómák, orsórostok, keményítőszemcsék, sejtfalak azonosítására, valamint arra, hogy kristályok léteznek-e a citoplazmában és a szövetekben. Növénypatológiában a kórokozó baktériumok inváziója gyakran megváltoztatja a szövetek kémiai tulajdonságait, ami polarizációs mikroszkóppal kimutatható. Az emberi és állati szövettanban a polarizáló mikroszkópiát általában csont, fogak, koleszterin, idegrostok, daganatsejtek, harántcsíkolt izom, haj és így tovább azonosítására használják.
② A polarizáló mikroszkóp alapelvei
(1) Izotrópia és kettős törés Amikor a fény áthalad egy anyagon, és az optikai tulajdonságok és a fény útja változatlanok maradnak a beesési iránytól függetlenül, az anyag optikailagizotróp, más néven egyszeresen megtörő test, például közönséges gázok, folyadékok és nem kristályos szilárd anyagok. Amikor a fény áthalad egy másik anyagon, a fényhullám fénysebessége, törésmutatója, elnyelése, rezgése és amplitúdója a beesési iránytól függően változik. Az ilyen anyagok optikailaganizotróp, más néven kettős törő testek, pl. kristályok és rostok.
(2) A fény polarizációja A fényhullámokat a rezgési jellemzők szerint természetes fényre és polarizált fényre osztják. A természetes fény sok, a terjedési tengelyre merőleges síkban rezeg, minden síkban azonos amplitúdóval és azonos frekvenciával. A természetes fény visszaverődés, törés, kettős törés vagy abszorpció után csak egy irányban rezgő fényhullámokká alakítható; ezt a fényt hívjákpolarizált fény. A legegyszerűbb forma a lineárisan polarizált fény, amely egyenes vonal mentén vibrál. Amikor a fény egy kettős törő testbe kerül, az ábrán látható módon két lineárisan síkpolarizált A és B sugárnyalábra bomlik. Rezgési irányaik egymásra merőlegesek, sebességben, törésmutatóban, hullámhosszban és egyéb paraméterekben különböznek egymástól.
