Szélirány- és szélsebesség-érzékelő alkalmazása repülési területen
A repülőgépen található "Pitot-cső" egy tipikus pitot-cső szélsebesség-érzékelő, és rendkívül fontos mérőeszköz a repülőgépen. Beépítési helyének a repülőgépen kívüli területen kell lennie, ahol a légáramlást a repülőgép kevésbé befolyásolja, általában közvetlenül az orr, a függőleges farok vagy a szárnyvégek előtt. Amikor a repülőgép előrerepül, a légáramlás a pitot-csőbe zúdul, és a cső végén lévő érzékelő érzékeli a légáramlás ütköző erejét, vagyis a dinamikus nyomást. Minél gyorsabban repül a gép, annál nagyobb a dinamikus nyomás. Ha összehasonlítja a nyomást, amikor a levegő nyugalmi állapotban van, vagyis a statikus nyomást és a dinamikus nyomást, akkor megtudhatja, hogy milyen gyorsan zúdul be a levegő, vagyis milyen gyorsan repül a gép. A két nyomás összehasonlításának eszköze egy hullámos felületű üreges kör alakú doboz, amely felső és alsó két nagyon vékony fémlemezből készül, amelyet membrándoboznak neveznek. A doboz le van zárva, de van egy cső csatlakoztatva a pitothoz. Ha a repülőgép sebessége nagy, akkor a dinamikus nyomás megnő, a fújtatóban a nyomás nő, a fújtató kidudorodik. Egy kis karokból és fogaskerekekből összeállított készülék képes mérni a csőmembrán deformációját és mutatóval megjeleníteni. Ez a legegyszerűbb légsebesség-mutató egy repülőgép számára.
A pitot-cső által mért statikus nyomás a magasságmérő számítási paramétereként is használható. Ha a fújtató teljesen tömített, a belső nyomás mindig megegyezik a talajlevegő nyomásával. Ily módon, amikor a repülőgép a levegőbe repül, a magasság nő, és a pitot-cső által mért statikus nyomás csökken, a csőmembrán kidudorodik, a légrugó deformációjának mérésével pedig a repülőgép magassága mérhető. Az ilyen típusú magasságmérőt barometrikus magasságmérőnek nevezik.
A pitot-cső által mért sebesség nem a repülőgép valódi talajhoz viszonyított sebessége, hanem csak a légkörhöz viszonyított sebesség, ezért nevezzük légsebességnek. Ha van szél, akkor a légi jármű talajhoz viszonyított sebességét (úgynevezett talajsebesség) is hozzá kell adni a szélsebességhez (széllel repülés), vagy ki kell vonni a szél sebességéből (széllel repülés).
A modern tudomány és technológia fejlődésével néhány új szélsebesség-érzékelőt, például lézereket is elkezdtek használni a szélsebesség-érzékelésben. Úgy gondolják, hogy a közeljövőben egyre gyakrabban alkalmazzák a különböző új szélirány- és sebességérzékelőket az építőipari gépekben, a vasutaknál, a kikötőkben, a dokkban, az erőművekben, a meteorológiában, a kötélpályákban, a környezetvédelemben, az üvegházakban, a mezőgazdaságban és más területeken.
