Analitikai transzmissziós elektronmikroszkópia alkalmazási területei
1. Anyagmező
Az anyagok mikroszerkezete döntő szerepet játszik mechanikai, optikai, elektromos és egyéb fizikai és kémiai tulajdonságaikban. Az anyagi jellemzés fontos eszközeként a transzmissziós elektronmikroszkópia nemcsak diffrakciós módokat használhat a kristályok szerkezetének tanulmányozására, hanem a valós tér nagy felbontású képeit is képalkotó módban is elérheti, amely közvetlenül képezi az anyagokat az anyagban, és megfigyeli az anyag mikroszerkezetét.
2. A fizika területén
A fizika területén az elektron -holografia mind az elektronhullámok amplitúdóját, mind fázisinformációját biztosíthatja, így a transzmissziós elektronmikroszkópia széles körben használható a fázishoz szorosan kapcsolódó kutatásokban, például a mágneses és az elektromos mező eloszlásával. Jelenleg a transzmissziós elektronmikroszkóppal és az elektron -holographiával kombinálva alkalmazták a félvezető többrétegű vékonyréteg -szerkezeti eszközök elektromos mező eloszlásának mérésére és a mágneses anyagok mágneses domén eloszlására.
3. Kémiai mező
A kémia területén az in-situ transzmissziós elektronmikroszkópia fontos módszert kínál a gáz-fázis és a folyadékfázisú kémiai reakciók in situ megfigyelésére ultra-magas térbeli felbontása miatt. Az in situ transzmissziós elektronmikroszkópos vizsgálat felhasználásával arra törekszünk, hogy a kémiai reakciók mechanizmusait és a nanoanyagok transzformációs folyamatait tovább értjük, azzal a céllal, hogy az anyagszintézist a kémiai reakciók lényegében megértsük, szabályozzuk és megtervezzük. Jelenleg az in situ elektronmikroszkópos technológia fontos szerepet játszott az anyag szintézisében, a kémiai katalízisben, az energiafelhasználásban és az élettudományban. A transzmissziós elektronmikroszkópia közvetlenül megfigyelheti a nanorészecskék morfológiáját és szerkezetét rendkívül nagy nagyítás mellett, és ez az egyik leggyakrabban alkalmazott jellemzési módszer a nanomatermékekhez.
4. Biológiai mező
A biológia területén a röntgenkristályt és a nukleáris mágneses rezonanciát általában használják a biomolekulák szerkezetének tanulmányozására, és képesek voltak meghatározni a fehérjék pozicionális pontosságát 0. 2 nm-re, de mindegyiknek van korlátozása. A röntgenkristályos technológia a fehérjekristályokon alapul, és gyakran megvizsgálja a molekulák alapállapot-szerkezetét, de tehetetlen a molekulák gerjesztett és átmeneti állapotainak elemzésére. A biomakromolekulák gyakran kölcsönhatásba lépnek és komplexeket képeznek a testben, hogy kifejezzék hatásaikat, és ezeknek a komplexeknek a kristályosodása nagyon nehéz. Noha a nukleáris mágneses rezonancia megszerezheti a molekulák szerkezetét az oldatban, és tanulmányozhatja azok dinamikus változásait, ez elsősorban kisebb molekulatömegű biomolekulák tanulmányozására alkalmas.
