Az infravörös hőmérők használatára vonatkozó óvintézkedések elemzése
A nagy sebességű infravörös hőmérő optikai rendszerből, fotodetektorból, jelerősítőből, jelfeldolgozásból, kijelzőkimenetből és egyéb alkatrészekből áll. A nagy sebességű infravörös hőmérő infravörös detektorokon (termikus detektorokon és fotodetektorokon) keresztül méri az infravörös sugárzás energiáját, és elektromos jelekké alakítja, amelyeket aztán a sugárzás alapvető törvényei alapján hőmérsékletté alakítanak át.
Az optikai rendszer a céltárgy infravörös sugárzási energiáját a látóterében gyűjti össze, a látómező méretét a hőmérő optikai komponensei és helyzete határozza meg. Az infravörös energiát a fotodetektorra fókuszálják, és megfelelő elektromos jelekké alakítják. A jelet a műszer belső algoritmusa és a cél emissziós korrekciója szerint a jelfeldolgozó áramkör felerősíti és feldolgozza a mért cél hőmérsékleti értékévé. Ezenkívül figyelembe kell venni a céltárgy és a hőmérő környezeti feltételeit, például a hőmérsékletet, a légkört, a szennyezést és az interferenciát a teljesítménymutatókra és a korrekciós módszerekre gyakorolt hatásuk szempontjából.
A nagy sebességű infravörös hőmérőket tárgyak felületi hőmérsékletének mérésére használják. A hőmérő optikai alkatrészei által kibocsátott, visszavert és továbbított energia a detektorra fókuszálódik. A hőmérő elektronikus alkatrészei ezeket az információkat hőmérsékleti értékekké alakítják, és megjelenítik a hőmérő kijelzőpaneljén. Az infravörös hőmérő által kijelzett hőmérsékletet gyakran a cél fényességi hőmérsékletének nevezik, amely eltér a tárgy valódi hőmérsékletétől, mivel a tárgy emissziós tényezője bizonyos hatással van a sugárzási hőmérséklet mérésére. A természetben szinte minden tényleges tárgy nem feketetest. Az összes tényleges objektum sugárzási szintje nemcsak az objektum sugárzási hullámhosszától és hőmérsékletétől függ, hanem olyan tényezőktől is, mint az anyag típusa, az előkészítési módszer, a termikus folyamat, a felület állapota és a tárgyat alkotó környezeti feltételek. Ezért ahhoz, hogy a feketetestek sugárzási törvénye minden gyakorlati tárgyra alkalmazható legyen, be kell vezetni az anyagtulajdonságokkal és felületi állapotokkal kapcsolatos arányossági együtthatót, nevezetesen az emissziós tényezőt. Ez az együttható azt jelenti, hogy egy tényleges objektum hősugárzása milyen mértékben közelít a feketetest sugárzásához, értéke pedig 0 és 1 között van. A sugárzás törvénye szerint, amíg egy anyag emissziós tényezője ismert, bármely tárgy infravörös sugárzási jellemzői ismertek.
