Hogyan fedezték fel az emberek az infravörös hőmérőket?
Az emberi szem számára látható fényt látható fénynek nevezzük, amelynek spektruma főleg a 0,38 μm és 0,78 μm közötti hullámhossz-tartományba esik. Hét színre osztható: ibolya, kék, cián, zöld, sárga, narancs és piros. A vörös fényen kívül nincs más sugár? Valójában van egy széles frekvenciasáv a vörös fényen túl, az úgynevezett infravörös sugárzás, amely az emberi szem számára láthatatlan.
1800-ban Herschel brit fizikus különféle színű fények hőjét tanulmányozta. Egy sötét szoba világos ablakát egy téglalap alakú nyílású, szétszóró prizmával ellátott fadeszkával takarta be. Amikor a napfény áthaladt a prizmán, az egy színes fénysávra hasadt. A kísérlet során furcsa jelenséget figyelt meg: a fénysáv piros részén túl elhelyezett hőmérő magasabb értéket mutatott, mint a helyiség többi hőmérője. Az ismételt tesztek megerősítették, hogy ez a legmagasabb hőmérsékletű magas hőmérsékletű zóna mindig a vörös fényen kívül, a spektrum szélén található. Herschel így bejelentette, hogy a látható fény mellett a napfény a vörös fényen kívül eső láthatatlan "sugárzást" is tartalmaz, amelyet infravörös sugárzásnak neveztek.
Az infravörös sugárzás egyfajta elektromágneses hullám, amelynek hullámhossza 0,78 μm és 1000 μm között van. A kutatás kényelme érdekében a tudósok az infravörös sugárzást három hullámsávra osztják: közeli infravörös (0,78 μm ~ 3,0 μm), közép-infravörös (3,0 μm ~ 20 μm) és távoli infravörös (20 μm ~ 1000 μm).
Az infravörös sugarak felfedezése újabb ugrást jelentett az emberiség természet megértésében.
