Három gyakran használt gázérzékelő összehasonlítása
1, Félvezető érzékelők jellemzőinek elemzése
A félvezető érzékelős gázérzékelőt az ellenállás változásai alapján gyártják. Az ón-dioxid gyorsan csökkenti az ellenállását, ha magas hőmérsékleten alkoholgázzal találkozik, és ennek az elvnek megfelelően alkoholérzékelőt készítettek. Ez a fajta érzékelő alacsony költséggel rendelkezik, és kiválóan alkalmas polgári gázok érzékelésére. A környezeti tényezők jelentős hatással vannak a félvezető gázdetektorokra, ami instabil észlelési eredményekhez vezet. Ennek a gázérzékelőnek a kimeneti paraméterei pedig nem határozhatók meg, így nem alkalmas olyan helyekre, ahol pontos mérési követelmények vannak.
2, Égésérzékelők jellemzőinek elemzése
Az égési típusú érzékelő egy platina ellenállás felületén előkészített katalizátorréteg, amely ellenáll a magas hőmérsékletnek. Ha a hőmérséklet megfelelő, az éghető gázok katalitikus égésnek indulnak, ami növeli a platina ellenállás hőmérsékletét, és az ellenálláson keresztül tükrözi az éghető gázok koncentrációját. A katalitikus égésérzékelő gázérzékelő érzékelési tartománya csak az éghető gázokat tartalmazza. Ha a gázt nem lehet elégetni, az érzékelő nem reagál. A katalitikus égésgáz-érzékelő pontosan, gyorsan reagál, és hosszú a használati ideje.
3, Elektrokémiai érzékelők típusainak elemzése
Gyúlékony, mérgező és káros gázainak jelentős része elektrokémiai aktivitással rendelkezik, és elektrokémiailag oxidálható vagy redukálható. Az elsődleges akkumulátor típusú gázérzékelő elve nagyjából megegyezik a szárazelemével. A mérgező és káros gázok jelenlegi észlelése elsősorban állandó potenciálú elektrolitikus cellás gázérzékelőkre támaszkodik. A tömény akkumulátor típusú gázérzékelők koncentrációtól függő elektromotoros erőt tudnak generálni, és érzékelik a gázkoncentrációt, például az autókban használt oxigénérzékelők.
