Mi a különbség a digitális oszcilloszkóp és az analóg oszcilloszkóp között?
Az analóg oszcilloszkópok analóg áramköröket használnak (oszcilloszkópcsövek, amelyek elektronágyúkon alapulnak). Az elektronágyú elektronokat bocsát ki a képernyő felé. A kibocsátott elektronok fókuszálva elektronnyalábot képeznek, és elérik a képernyőt. A képernyő belső felülete foszforral van bevonva, amely fényt bocsát ki ott, ahol az elektronsugár eléri.
A digitális oszcilloszkópok nagy teljesítményű oszcilloszkópok, amelyeket számos technológia, például adatgyűjtés, A/D konverzió és szoftverprogramozás segítségével gyártanak. A digitális oszcilloszkópok általában támogatják a többszintű menüket, és többféle választási lehetőséget és elemzési funkciókat biztosítanak a felhasználóknak. Vannak olyan oszcilloszkópok is, amelyek tárolást biztosítanak a hullámformák mentéséhez és feldolgozásához.
A digitális oszcilloszkópok digitális megjelenítési módszereket használnak, működési elveik digitálisan alapulnak. Általában a folyamatos jel mintavételezése (diszkretizálása) történik először. Ezután szűrjük le.
Az analóg oszcilloszkópok analóg áramkörök segítségével közvetlenül feldolgozzák a folyamatos jeleket, majd megjelenítik azokat. Az egész folyamat analóg áramkörökön alapul.
Az oszcilloszkóp egy nagyon sokoldalú elektronikus mérőműszer. Láthatatlan elektromos jeleket képes látható képpé alakítani, így az emberek könnyebben tanulmányozhatják a különféle elektromos jelenségek változó folyamatait. Az oszcilloszkóp segítségével különböző, időben változó jelamplitúdók hullámalak-görbéit lehet megfigyelni. Különféle elektromos mennyiségek tesztelésére is használható, mint például feszültség, áram, frekvencia, fáziskülönbség, amplitúdómoduláció stb.
Az oszcilloszkópok analóg oszcilloszkópokra és digitális oszcilloszkópokra oszthatók.
Analóg oszcilloszkóp:
Az analóg oszcilloszkópok úgy működnek, hogy közvetlenül mérik a jelfeszültséget, és függőleges irányban ábrázolják a feszültséget az oszcilloszkóp képernyőjén balról jobbra áthaladó elektronsugárral.
Digitális oszcilloszkóp:
A digitális oszcilloszkóp működése az, hogy a mért feszültséget egy analóg átalakítón (ADC) keresztül digitális információvá alakítja át. A digitális oszcilloszkóp a hullámforma mintáinak sorozatát rögzíti, és a mintákat addig tárolja, amíg meg nem határozzák a tárolási korlátot, hogy meghatározzák, hogy a felhalmozott minták képesek-e ábrázolni a hullámformát. Ezután a digitális oszcilloszkóp rekonstruálja a hullámformát.
A digitális oszcilloszkópok digitális tárolási oszcilloszkópokra (DSO), digitális foszforoszcilloszkópokra (DPO) és mintavevő oszcilloszkópokra oszthatók.
Az analóg oszcilloszkópok, oszcilloszkópcsövek sávszélességének növelése érdekében teljes mértékben elő kell mozdítani a függőleges erősítést és a vízszintes pásztázást. A digitális oszcilloszkóp sávszélességének javításához csak a front-end A/D konverter teljesítményét kell javítani, az oszcilloszkóp csővel és a letapogató áramkörrel szemben pedig nincsenek különleges követelmények. Plusz a digitális oszcilloszkópok teljes mértékben kihasználhatják a memóriát, a tárolást és a feldolgozást, valamint a többszörös triggerelési és előmozdítási lehetőségeket. Az 1980-as években hirtelen megjelentek a digitális oszcilloszkópok, és számos eredményt értek el. Lehetséges, hogy teljesen helyettesítsék az analóg oszcilloszkópokat. Az analóg oszcilloszkópok valóban a háttérbe vonultak a recepcióról.
