A mikroszkópok néhány fontos optikai műszaki paramétere
1, numerikus rekesznyílás (NA)
A numerikus rekeszérték kulcsfontosságú tényező az objektívlencsék teljesítményének (felbontás, fókuszmélység és fényerő) meghatározásában.
A numerikus apertúra (NA) kiszámítása a következő egyenlet segítségével történik.
NA=n × Sinx
A minta és az objektívlencse közötti közeg N=törésmutatója (levegő: n=1, olaj: n=1,515)
X: Az optikai tengely és a megtört fény által az objektívlencse középpontjától távol alkotott szög.
Mikroszkóp alatti megfigyeléskor, ha növelni akarjuk az NA értéket, a rekeszszög nem növelhető. A megoldás a közeg n törésmutatójának növelése. Ezen az alapelven vízbe merülő objektívlencséket és olajmerítésű objektívlencséket gyártanak. Mivel a közeg n törésmutatója nagyobb egynél, az NA értéke nagyobb is lehet egynél.
A maximális numerikus rekeszérték 1,4, ami elérte elméleti és műszaki határát. Jelenleg a nagy törésmutatójú bróm-naftalint alkalmazzák közegként, a bróm-naftalin törésmutatója 1,66, így az NA-érték 1,4-nél is nagyobb lehet.
Itt kell kiemelni, hogy az objektívlencse numerikus apertúrájának teljes kihasználása érdekében a gyűjtőlencse NA-értékének meg kell egyeznie az objektív NA-értékével, vagy valamivel nagyobbnak kell lennie a megfigyelés során.
A numerikus apertúra szorosan összefügg más műszaki paraméterekkel, hiszen szinte meghatároz és befolyásol más műszaki paramétereket. Ez arányos a felbontással, arányos a nagyítással és fordítottan arányos a fókuszmélységgel. Az NA érték növekedésével a látómező szélessége és a munkatávolság ennek megfelelően csökken.
2, felbontás
Felbontás, más néven „megkülönböztetési arány” vagy „felbontás”. Ez egy másik fontos műszaki paraméter a mikroszkópok teljesítményének mérésére.
A mikroszkóp felbontását a következő képlet fejezi ki: d=l/NA
A képletben d a minimális felbontási távolság; L a fény hullámhossza; Az NA az objektív numerikus rekeszértéke. A látható objektív felbontását két tényező határozza meg: az objektív NA értéke és a megvilágító fényforrás hullámhossza. Minél nagyobb az NA érték, annál rövidebb a megvilágítás hullámhossza, annál kisebb a d érték és annál nagyobb a felbontás.
A felbontás javítása, azaz a d érték csökkentése érdekében a következő intézkedéseket lehet tenni
1. Csökkentse az l hullámhossz értékét, és használjon rövid hullámhosszú fényforrást.
2. Növelje a közeg n értékét és növelje az NA értéket (NA=nsinu/2).
3. Növelje a rekesznyílás szögét.
4. Növelje a kontrasztot a világos és a sötét között.
3, Nagyítási arány
A nagyítás a nagyítás, amely az emberi szem által látott végső kép méretének az eredeti tárgy méretéhez viszonyított arányára vonatkozik, miután az objektívlencsével, majd az okulárral nagyított. Az objektívlencse és a szemlencse nagyításának eredménye.
A nagyítás szintén fontos paramétere a mikroszkópnak, de nem lehet vakon elhinni, hogy a nagyobb nagyítás jobb. Kiválasztáskor először az objektív numerikus rekeszértékét kell figyelembe venni.
4, Fókuszmélység
A fókuszmélység a fókuszmélység rövidítése, ami azt jelenti, hogy mikroszkóp használatakor, amikor a fókuszt egy tárgyhoz igazítjuk, nemcsak a pont síkján elhelyezkedő pontok láthatók jól, hanem egy bizonyos vastagságon belül is, a sík alatt. Ennek a tiszta résznek a vastagságát fókuszmélységnek nevezzük.
A tesztelt objektum teljes rétege látható, míg ha kicsi a fókuszmélység, akkor a vizsgált objektumnak csak egy vékony rétege látható. A fókuszmélység az alábbiak szerint kapcsolódik más műszaki paraméterekhez:
1. A fókuszmélység fordítottan arányos a teljes nagyítással és az objektív numerikus rekeszértékével.
2. Nagy mélységélesség és csökkentett felbontás.
Az alacsony fogyasztású objektív nagy mélységélessége miatt nehézségeket okoz az alacsony fogyasztású objektívvel történő fotózáskor. A mikrográfia során részletes bevezetőt adunk. V A látómező átmérője
Mikroszkóp megfigyelésekor a látható fényes prototípus-tartományt látómezőnek nevezzük, méretét pedig a szemlencse látómező-nyílása határozza meg.
A látómező átmérője, más néven a látómező szélessége, a vizsgált tárgy tényleges hatótávolságára utal, amely egy mikroszkóp alatt látható körkörös látómezőben elhelyezhető. Minél nagyobb a látómező átmérője, annál könnyebben megfigyelhető.
A képletből látható, hogy:
1. A látómező átmérője arányos a látómezők számával.
2. Az objektívlencse nagyításának növelése csökkenti a látómező átmérőjét. Ezért, ha a tesztelt tárgy teljes nézete látható kis teljesítményű lencse alatt, és nagy teljesítményű objektívre cseréljük, akkor a vizsgált tárgynak csak egy kis része látható.
6, Munkatávolság
A munkatávolság, más néven tárgytávolság, az objektívlencse elülső lencséjének felülete és a vizsgált tárgy közötti távolságra utal. A mikroszkópos vizsgálat során a vizsgált tárgynak a tárgylencse fókusztávolságának egy-kétszerese között kell lennie. Ezért ez és a gyújtótávolság két fogalom, és amit általában fókuszálásnak neveznek, az valójában a munkatávolság beállítása.
Ha az objektívlencse numerikus rekeszértéke rögzített, minél rövidebb a munkatáv, annál nagyobb a rekeszszög.
A nagy numerikus rekesznyílású, nagy teljesítményű objektívek működési távolsága kicsi.
7, Gyenge lefedettség
A mikroszkóp optikai rendszere fedőüveget is tartalmaz. A fedőüveg nem szabványos vastagsága miatt a fedőüvegen keresztül a levegőbe jutó fény optikai útja törésváltozáson megy keresztül, ami a fedésben eltérést eredményez. A gyenge lefedettség befolyásolja a mikroszkóp hangminőségét.
A nemzetközi előírások szerint a fedőüveg szabványos vastagsága 0,17 mm,
A megengedett tartomány: {{0}}.16-0,18 mm, és ennek a vastagságtartománynak a különbségét az objektív gyártása során számították ki. Az objektívlencse héján lévő címke valóban 0,17, ami azt jelzi, hogy az objektívhez szükséges fedőüveg vastagsága.
