A multiméter kiválasztásának elve
1. A mutató mérőjének leolvasási pontossága gyenge, de a mutató lengésének folyamata intuitívabb, és a lengési sebesség tartománya esetenként objektíven tükrözi a mért méretét (például az enyhe rezgés mérése); a digitális mérő leolvasása intuitív, de a digitális változás folyamata rendetlennek tűnik, és nem könnyű követni.
2. Általában két elem van a mutatómérőben, az egyik alacsony feszültségű 1,5 V, a másik nagyfeszültségű 9 V vagy 15 V, és a fekete mérővezeték pozitív pólusa a piros mérővezetékhez képest. A digitális mérők általában 6 V-os vagy 9 V-os elemet használnak. Az ellenállásfájlban a mutatómérő teszttolljának kimeneti árama jóval nagyobb, mint a digitális mérőé. Az R×1Ω fájl hangos „da” hangot ad ki a hangszóróból, az R×10kΩ fájl pedig még a fénykibocsátó diódát (LED) is megvilágítja.
3. A feszültségtartományban a mutatómérő belső ellenállása viszonylag kicsi a digitális mérőhöz képest, és a mérési pontosság viszonylag gyenge. A nagyfeszültségű és mikroáramú esetek egy része nem is mérhető pontosan, mert a belső ellenállása befolyásolja a vizsgált áramkört (például egy TV-képcső gyorsítási fokozatának feszültségének mérésekor a mért érték jóval alacsonyabb lesz a ténylegesnél érték). A digitális mérő feszültségtartományának belső ellenállása nagyon nagy, legalábbis megaohm szinten, és kevés hatással van a vizsgált áramkörre. A rendkívül magas kimeneti impedancia azonban érzékenysé teszi az indukált feszültség hatására, és a mért adatok bizonyos esetekben hamisak lehetnek erős elektromágneses interferencia esetén.
4. Röviden, a mutatómérők viszonylag nagy áramerősségű és nagyfeszültségű analóg áramkörök, például TV-készülékek és audioerősítők mérésére alkalmasak. Alkalmas digitális mérőeszközökhöz kisfeszültségű és gyengeáramú digitális áramkörök mérésére, mint pl. BP gépek, mobiltelefonok, stb. Nem egyedi, a mutatótáblák és a digitális táblázatok a helyzetnek megfelelően választhatók.
