Mintafeldolgozási módszerek és lépések az elektronmikroszkópiához
Mielőtt transzmissziós elektronmikroszkópot használnánk biológiai minták megfigyelésére, a mintákat elő kell feldolgozni. A tudósok különböző feldolgozási módszereket alkalmaznak a különböző kutatási követelményeknek megfelelően.
Rögzítés: A minta lehető legnagyobb megőrzése érdekében a minta keményítésére glutáraldehidet, a zsír megfestésére pedig ozminsavat használnak.
Hideg rögzítés: A mintát gyorsan lefagyasztják folyékony etánban, így a víz nem kristályosodik ki, hanem amorf jeget képez. Az így megőrzött minták kevesebb sérülést szenvednek, de a kép kontrasztja nagyon alacsony.
Kiszáradás: Használjon etanolt és acetont a víz helyettesítésére.
Párnázott: A minta párnázás után felosztható.
Szegmentálás: A mintát gyémántpengével vékony szeletekre vágják.
Festés: A nehéz atomok, mint az ólom vagy az urán, erősebben szórják az elektronokat, mint a könnyebb atomok, ezért kontrasztnövelésre használhatók.
Mielőtt transzmissziós elektronmikroszkópot használna fémek megfigyelésére, a mintát meg kell vizsgálni
Vírusok elektronmikroszkóp alatt
Ha nagyon vékony szeletekre vágjuk (körülbelül 0,1 mm), majd elektrolitikus polírozással folytatjuk a fém vékonyítását, akkor gyakran egy lyuk képződik a minta közepén, ahol az elektronok áthaladhatnak a nagyon vékony fémen. Az elektrolitikusan nem polírozható fémeket vagy a nem vezetőképes vagy rossz vezetőképességű anyagokat, például a szilíciumot, általában mechanikusan hígítják, majd ionütéssel dolgozzák fel. Annak elkerülése érdekében, hogy a nem vezető minták statikus elektromosságot halmozzanak fel pásztázó elektronmikroszkópban, felületüket vezető réteggel kell lefedni.
Miért nagyobb az elektronmikroszkópok felbontása?
Ahogy a neve is sugallja, az úgynevezett elektronmikroszkóp egy olyan mikroszkóp, amely elektronsugarat használ megvilágítási forrásként. Mivel az elektronnyaláb külső mágneses tér vagy elektromos tér hatására meghajolhat, és az üvegen áthaladó látható fényhez hasonló törési jelenséget hoz létre, ezt a fizikai hatást felhasználva "lencsét" hozhatunk létre az elektronsugár számára, ezáltal elektronmikroszkóp fejlesztése. A transzmissziós elektronmikroszkóp (TEM) jellemzője, hogy a mintán áthaladó elektronnyalábokat használunk a képre, ami eltér a pásztázó elektronmikroszkóptól (Scanning Electron Microscope, SEM). Mivel az elektronhullámok hullámhossza sokkal kisebb, mint a látható fény hullámhossza (az 100kV-os elektronhullámok hullámhossza 0,0037 nm, míg az ibolya fényé 400 nm), az optikai szerint elmélet szerint arra számíthatunk, hogy az elektronmikroszkópok felbontóképessége sokkal jobb, mint az optikai mikroszkópoké. Valójában a modern elektronmikroszkópok felbontási képessége elérte a 0,1 nm-t. A választható fizika tankönyv felső tagozatos középiskolásoknak részletesebben elmagyarázza (kis információ a fotoelektromos hatás mögött)
