A konfokális mikroszkópok és a közönséges optikai mikroszkópok összehasonlítása
A normál biológiai mikroszkóp három részből áll, nevezetesen: ① megvilágító rendszer, beleértve a fényforrást és a kondenzátort; ② Az objektívből és egy szemlencséből álló optikai nagyítórendszer a mikroszkóp fő része. A szférikus aberráció és a kromatikus aberráció kiküszöbölése érdekében mind a szemlencse, mind az objektívlencse összetett lencsecsoportokból áll; ③ Anyagok rögzítésére és a megfigyelést elősegítő mechanikus eszköz.
A mikroszkópos képek tisztaságát nemcsak a nagyítási tényező határozza meg, hanem a mikroszkóp felbontása is. A felbontás a mikroszkóp (vagy a céltól 25 cm távolságra lévő emberi szem) azon képességére utal, hogy meg tudja különböztetni a legkisebb távolságot a tárgyak között. A felbontás nagysága a fény hullámhosszától, a rekeszértéktől és a közeg törésmutatójától függ. A következőképpen fejezhető ki:
R=0.61λ /N．A. N．A．＝ｎsin /2
A képletben: n=a közeg törésmutatója; =rekesznyílás (az a szög, amelynél a minta kinyitja az objektívlencse rekesznyílását), NA.=numerikus rekesz. A tükör szöge mindig kisebb, mint 180? Ezért a Sina/2 maximális értékének 1-nél kisebbnek kell lennie.
Az optikai lencsék gyártásához használt üveg törésmutatója 1,65-1,78, és minél közelebb van a használt közeg törésmutatója az üveghez, annál jobb. Száraz objektívlencsék esetén a közeg levegő, és a rekesznyílás aránya általában 0,05–0,95; Az olajlencse cédrusfa olajat használ közegként, és a rekesznyílás aránya közel 1,5 lehet.
A közönséges fény hullámhossza 400-700 nm, így egy mikroszkóp felbontási értéke nem lesz kevesebb 0,2 μm-nél. Az emberi szem felbontása 0,2 mm, így a mikroszkóp tervezésének maximális nagyítási tényezője általában 1000X.
