Soros vezérlésű tápegység feszültségszabályozásának működési elve
Feltételezve, hogy az UO kimeneti feszültség valamilyen okból csökken, vagyis a T1 emitterfeszültsége (UT1) E csökken, és mivel UD1 változatlan marad, a T1 emitter csatlakozási feszültsége (UT1) BE nő, ami a T1 bázisáramát okozza. IT1) B Ennek eredményeként a T1 emitteráram (IT1) E időnként erősödik és megemelkedik. A tranzisztor terhelési jellemzői szerint ebben az időben a T1 jobban be van kapcsolva. A csőfeszültségesés (UT1) CE gyorsan csökken, és az UI bemeneti feszültség nagyobb lesz. Ez a beállítási folyamat a következő változásdiagrammal ábrázolható:
UO↓→(UT1)E↓→UD1 állandó→(UT1)BE↑→(IT1)B↑→(IT1)E↑→(UT1)CE↓→UO↑
A kimeneti feszültség emelkedése esetén a teljes elemzési folyamat ellentétes a fenti folyamat változásával, ezért itt nem ismételjük meg, hanem egyszerűen kifejezzük az alábbi változási összefüggés diagrammal:
UO↑→(UT1)E↑→UD1 konstans→(UT1)BE↓→(IT1)B↓→(IT1)E↓→(UT1)CE↑→UO↓
Itt csak akkor elemezzük a feszültségszabályozás működési elvét, amikor az UO kimeneti feszültséget csökkentjük. Valójában a feszültségszabályozás működési elve más esetekben, például az UI bemeneti feszültség csökkentésében ehhez hasonló. Végül ez az UO kimeneti feszültség csökkenésében tükröződik, így a működési elv nagyjából ugyanaz.
Az áramkör működési elve alapján látható, hogy a feszültségszabályozásnak két kulcsfontosságú pontja van: az egyik, hogy a D1 feszültségszabályozó cső UD1 feszültségszabályozási értékének stabilnak kell maradnia; a másik, hogy a T1 szabályozócsőnek az erősítési területen kell működnie, és jó működési jellemzőkkel kell rendelkeznie.
