Szél-anemométerek repülési alkalmazásokban
A repülőgépek "légisebesség-csője" egy tipikus Pitot-csöves szélsebesség-érzékelő, és rendkívül fontos mérőeszköz egy repülőgépen. A repülőgépen kívüli területre kell felszerelni, ahol a légáramlást kevésbé befolyásolja a repülőgép, általában közvetlenül az orr, a farok vagy a szárnyvég elé. Amikor a repülőgép előrerepül, a légáramlás a légsebesség-csőbe zúdul, és a cső végén lévő szenzor megérzi a légáramlás ütköző erejét, azaz a dinamikus nyomást. Minél gyorsabban repül a repülőgép, annál nagyobb a dinamikus nyomás. Ha összehasonlítjuk a nyugalmi levegő nyomását, azaz a statikus nyomást a dinamikus nyomással, akkor láthatjuk, hogy milyen gyorsan zúdul be a levegő, azaz milyen gyorsan repül a repülőgép. A két nyomás összehasonlítására használt eszköz egy hullámos felületű üreges kör alakú doboz, az úgynevezett membrándoboz, amely felül és alul két nagyon vékony fémdarabból készül. Ez a doboz le van zárva, de van egy cső csatlakoztatva a légsebesség-csőhöz. Ha a repülőgép gyorsan megy, a dinamikus nyomás nő, a nyomás a membrándobozban nő, és a doboz kidudorodik. A membrándoboz deformációja egy kis karból és egy fogaskerékből álló eszközzel mérhető, és mutatóval jeleníthető meg, amely a repülőgép legegyszerűbb légsebességmérője.
A cső által mért statikus nyomás a magasságmérő számítási paramétereként is használható. Ha a membrándoboz teljesen le van zárva, akkor a belső nyomás mindig egyenlő a talajlevegő nyomásával. Így amikor a repülőgép a levegőbe repül, a magasság nő, a légsebesség-cső által mért statikus nyomás csökken, a membrándoboz kidudorodik, a membrándoboz deformációjának mérése a repülőgép magasságával mérhető. Az ilyen típusú magasságmérőt légnyomás-magasságmérőnek nevezik.
A légsebesség-cső által mért sebesség nem a repülőgép földhöz viszonyított valós sebessége, hanem csak a légkörhöz viszonyított sebesség, ezért nevezzük légsebességnek. Ha van szél, a repülőgép talajhoz viszonyított sebességét (úgynevezett talajsebesség) hozzá kell adni a szélsebességhez (leszélrepülés), vagy ki kell vonni a szél sebességéből (szélrepülés).
A modern tudomány és technológia fejlődésével, mint például a lézereket és más új szélsebesség-érzékelőket is elkezdték használni a szélsebesség-érzékelésben. Úgy gondolják, hogy a közeljövőben egyre több új szélsebesség-érzékelőt fognak alkalmazni az építőipari gépekben, vasutakban, kikötőkben, terminálokban, erőművekben, meteorológiában, kötélpályákon, környezetvédelemben, üvegházakban, tenyésztési és egyéb területeken.
