Melyik mikroszkópot érdemes használni a bakteriális kutatáshoz
Az optikai mikroszkóp egy nagyon pontos eszköz a tárgyak megtekintésére és nagyítására. Különböző optikai mikroszkópok különféle mintákat vizsgálhatnak. A felhasználóknak meg kell tudniuk nézni a baktériumok méretét olyan területeken, mint a mikrobiális kutatás, növénykutatás és állatkutatás. Ez a cikk részletesen megvizsgálja a minták válogatása során használható mikroszkóp legjobb típusát.
A csírák mérete, az emberi látás tisztasága, a mikroszkópok felbontása és más tényezők egyaránt felhasználhatók a kérdés megválaszolására.
1. A baktériumsejtek átmérője jellemzően néhány mikron. Vegyük figyelembe az Escherichia coli méretét, amely körülbelül 1 um hosszú és 0,5 um széles.
2. A felbontás az a legkisebb távolság, amelyen belül két tárgypont egyértelműen megkülönböztethető egymástól.
A két tárgypont közötti legkisebb távolságot, amely egyértelműen felismerhető, ha a mikroszkóp ráközelít a képre, a mikroszkóp felbontásának nevezzük.
A műszer felbontása leírja annak képességét, hogy részleteket tud adni a mért dolog mikroszerkezetéről. A megadott információ annál részletesebb, minél nagyobb a felbontás. A maximális nagyításon túl a nagyítást érvénytelen nagyításnak nevezik, és az érvénytelen nagyítás nem képes pontosabb szerkezeti részleteket feltárni.
3. A legkisebb távolság, amelyet az átlagos emberi szem két folt között meg tud különböztetni, 0,1 mm, feltéve, hogy elegendő fény van, és a távolság egy lábnál nagyobb.
4. Összefoglalva, a nagyításnak legalább: 0,1 mm 0,5 um=1000 5=200-szeresnek kell lennie a kórokozók jelenlétének kimutatásához. Az ezzel a nagyítással látható baktérium (Escherichia coli) azonban csak egy kis folt. A mikroszkóp nagyítását be kell állítani a finomabb szerkezeti részletek megtekintéséhez.
5. A látható fény hullámhossza (390–770 nm) korlátozza a közönséges optikai mikroszkópok felbontását, ami gyakran megakadályozza, hogy 1,000-nál nagyobb nagyítást végezzenek. Az 1000-nél nagyobb nagyítások érvénytelen nagyításnak minősülnek, és nem nyújthatnak finomabb szerkezeti információkat.
6. Az elektronmikroszkóp 800-szoros 000-szeres nagyítási kapacitással rendelkezik. Ugyanazon az alapfeltevésen működik, mint egy hagyományos optikai mikroszkóp, vagyis nagyfeszültséget használ a rövid hullámhosszú elektronhullámok előállítására.
A tűhegynyi méretű, apró pontoknak tűnő baktériumokat 400-szoros (10-szeres, 40-szeres) nagyítással alig lehet kimutatni. A látás érdekében általában 1000-szeresre (10x, 100x) nagyítunk. Még a speciális színű flagellák hozzáadásával is jól látható a baktérium megjelenése ezen a ponton. 1000-szeres nagyításhoz olajlencsére van szükség. Az „olajlencséhez” egy csepp cédrusolajat kell helyezni a fedőüveg és az objektívlencse közé. Mivel a cédrusolajnak nagyobb a fénytörési indexe, mint a levegőnek, nagyobb nagyítás is használható.
A 10-szeres és 40-szeres számok az objektív 10-szeres, illetve 40-szeres nagyítását jelzik. A mikroszkóp teljes nagyításának meghatározásához szorozza meg a szemlencse nagyítását az objektív nagyításával. A középiskolákban használt mikroszkópok közé tartoznak a cserélhető szemlencsék és az objektívlencsék; a szemlencsék jellemzően 5x és 10x. Megfigyeltem az Escherichia colit (E. coli), a Staphylococcus aureust, a Bacillus subtilist és a Bacillus megateriumot egy apró mikroszkóp segítségével, gyakran csak 10-szeres okulárral. (spórákat szoktak látni).
